Komárom megye régészeti topográfiája

Előszó

A Magyarország Régészeti Topográfiája első négy kötetében Veszprém megye régészeti lelőhelyeit adtuk közre. A sorozat 5. és 6. kötetében dolgozzuk fel Komárom megyét. Az 5. kötet Esztergom város és a dorogi járás lelőhelyeit tartalmazza az őskortól a törökkorig. Munkánk során a Magyarország Régészeti Topográfiájában korábban kialakított elveket és módszereket alkalmaztuk. Ennek értelmében kötetünkben a múzeumokban és a hozzáférhető magángyűjteményekben fellelhető régészeti leletanyagot, a legtágabb értelemben vett irodalmi adatokat (régészeti, történeti és művészettörténeti szakirodalom, múzeumi adattárakban orzott ásatási dokumentációk, feljegyzések, oklevelek, kéziratos hadmérnöki felmérések, térképek stb.) és a terepbejárások eredményeit foglaltuk össze. Esztergom és környékének régészeti és művészettörténeti emlékeire jóval a rendszeres régészeti kutatások megindulása előtt felfigyeltek. Egy római kori őrtorony építési feliratát a XV. sz. végén Antonio Bonfini közölte, II. Rákóczi Ferenc emlékirataiban számolt be a nyergesújfalui sánc építésekor talált római kori leletekről. Amikor az esztergomi új Bazilika építésének előmunkálataiként a XVIII. sz. második felében megkezdték a középkori romok elbontását, Széles György írásban, Klimó György képben, Franz Anton Hillebrandt pedig alaprajzban örökítette meg a Szent Adalbert-székesegyház maradványait. Máthes János 1827-ben illusztrációkkal ellátott könyvben ismertette az építkezés során előkerült római kori feliratos köveket, érmeket, a középkori építészeti és régészeti emlékeket. Egy 1875-ös kísérlet után 1896-ban alakult meg az Esztergom-vidéki Régészeti és Történeti Társulat. Az állandó helyhiánnyal és anyagi gondokkal küzdő Társulat 1934-ben a Főegyházmegyei Könyvtár épületében elhelyezett múzeumi anyagot átadta a hercegprímásnak. A társulat gyűjteményének és a Keresztény Múzeum régészeti és éremgyűjteményének egyesítéséből keletkezett a Régészeti Múzeum, ebbe olvasztották be az esztergomi bencés gimnázium letétjét, ezenkívül megvásárolták Brenner Ferenc helyi gyűjtő jelentős gyűjteményének egy részét. A Régészeti Múzeumot 1949-ben államosították, 1952-től kezdve Balassa Bálint Múzeum néven működik, Esztergom városra és a dorogi járásra kiterjedő kutatási területtel (rövidítése a továbbiakban: EBM, ugyanezt használjuk előzményeinek jelölésére is). A múzeumi ügy ápolása, ásatások és gyűjtések végzése Esztergomban Récsey Viktor, Némethy Lajos, Sinka Ferenc Pál és főleg Balogh Albin, Lepold Antal nevéhez fűződik. A Társulat működésének elsősorban helytörténeti vonatkozású eredményeit az Esztergom-vidéki Régészeti és Történeti Társulat Évkönyvében (1896, 1898, 1900) és az Esztergom Évlapjaiban (1/1925-IX/1938) publikálták. Utóbbi 1960-ban az esztergomi múzeumok évkönyveként jelentkezett újra, a második évfolyama számára készült tanulmányok a Komárom megyei Múzeumok Közleményei 1. (1968) kötetében láttak napvilágot. A különböző származású gyűjteményrészek nem rendelkeztek egységes nyilvántartással, ezek is jórészt megsemmisültek. A régi anyag azonosításánál a Társulat Évkönyvében 1900-ban közzétett leltárra, a későbbi időkre az 1903 - 1931 között megszakításokkal vezetett szerzeményi naplóra és a Társulat töredékekben fennmaradt leltárára, továbbá a bencés gimnázium gyűjteményének átadási jegyzékére vagyunk utalva. Vissza