Teleki és kora

Előszó

Nógrád megye szívesen adott és ad helyet a különböző szakmai tanácskozásoknak. A házigazda szerepvállalása szorosan kapcsolódik tudománypolitikai, értelmiségpolitikai gyakorlatunkhoz.
A 60-as évek elején kibontakozó intézményfejlesztés nyomán nagyszámú értelmiség került a megyébe, sokan közülük itt kezdték pályájukat. Ez az értelmiségi csoport keresi azokat a történelmi személyiségeket, mintákat, akiknek a saját munkájában folytatója lehet. A kutatás sokirányban bontakozott ki. Számunkra különösen jelentősek azok az eredmények, amelyeket a megyei monográfia, várostörténeti kiadványok jelentenek.
A munka folytatódik tovább. A bányászkutatás, a palóckutatás és a köznemesség történelmi szerepének bemutatására indult feltáró munka sok eredményt hozott. Többek között a Szécsényben rendszeressé vált kisnemesi konferenciákat. Mi e sorba illesztjük be a mostani kétnapos konferenciát is. 1861. május 11-én helyezték el Teleki László földi maradványait a szirák családi sírboltba. Az egyik koszorú szalagján ez volt olvasható: „Teleki László született Szirákon, s tizenkét évi bujdosás után visszajött bölcsőjébe temetkezni."
Ezzel kezdődött a közkeletű biográfiai tévedések egész sora. Pedig Nógrád nem akarta soha elorozni Pesttől a születés tényét, ám a temetés már valóban Szirákon történt. Az emberi élet e két alapeseménye között Teleki László valóban sok szállal kötődött Nógrád megyéhez, s kiváltképpen ehhez a kastélyhoz, amelyben most vagyunk. A falu s a kastély egykor a Királyfalvi Roth családé volt. Roth Tamás 1773. március 2-án, Szirákon kelt végrendelete szerint leányára, Teleki Józsefnéra, Roth Johannára hagyományozta Szirákot a kastéllyal együtt.
A Teleki család Szirákon kevés időt töltött, inkább Pesten, majd Gyomron éltek. Csak amikor idősebb Teleki László gróf 1821-ben meghalt, akkor költözik ide hosszabb időszakokra az özvegy két gyerekével, Lászlóval és Augusztával. Horváth Zoltán kiadta Teleki László 1821-1822-ben kelt gyermekkori naplóját, ahogyan a szerző fogalmazta „Latzika jegyzőkönyvét". A gyermek Teleki László bejegyzéseiből nyomon tudjuk követni a kastély életét, a tanórákat, a vendégek érkezését, a hétköznapok örömeit, bánatait. Különösen érdekesek számunkra azok a részletek, amelyekben Teleki László leírja merre jártak kirándulni a vidéken. Így a közeli Béren, amelyet Teleki ,,tsunyának és rongyosnak" látott, de nem győzött betelni a béri patak szépségével. Máskor a béri hegyet mászták meg, majd a szőlőhegyre mentek szüretelni.
Nagyon élvezte a táj, a természet kínálta örömöket. így írt erről: ,,Mióta Szirákon vagyunk, úgy megszerettem a falusi életet, hogy a városról többet nem is gondolok." Soha nem feledkezett meg sziráki napjairól, itteni élményeiről. Testvéréhez, Augusztához írt későbbi leveleiben mindig visszacseng a nosztalgia a sziráki hegyek, dombok, a kastélypark eltűnt élményei iránt.
Nógrád is kötötte magához. A fiatal politikus többször fellépett a megyei közgyűléseken, amelyeken, főleg a negyvenes évek első felében a liberális megyei nemesség már a kivívott „Dicső Nógrád" jelzővel szállt síkra a reformkori eszmékért. Nógrád megye elsők között volt, akik 1861 januárjában Teleki Lászlót a megyei bizottmány tagjai sorába választották, s amikor Teleki február 16-án megérkezett Szirákra, valóságos népünnepély fogadta a magyar haza nagy reménységét. Nővéréhez írt levelében megköszöni ezt a szíves fogadtatást: „Köszönetemet, hálámat ezért a kedves fogadtatásért. Vissza