Az akvarell poétája

Fülszöveg

"Horváth József (1981-1961) életműve a szűkebb szakma és a szélesebb közönség előtt egyaránt kevéssé ismert. Alkalmi cikkeket, rövidebb tanulmányokat leszámítva munkásságáról mindeddig nem írtak méltó monográfiát.
László Gyula professzor tanulmánya azt a csöndgyűrűt akarja végre szétfeszíteni, amely a soproni alkotó egyéniségét és művészetét még életében, de különösen a halálát követő negyedszázadban körülvette. Mint Horváth József egykori jó barátja, röviden, de a leglényegesebb kérdésekre összpontosítva közelíti meg az "akvarell poétájának" (László Gyula szóhasználata) alkotói tevékenységét. A valóságos arányoknak megfelelően helyezi el művészetét a XX. századi magyar képzőművészet történetében, jól elemzi esztétikai arculatának legfontosabb vonásait és egyes műveit. Egyértelműen megfogalmazza, hogy Horváth József az akvarell festészet kiemelkedő egyénisége, aki képes volt ezt a finom, de eléggé soha nem méltányolt festési módot továbbfejleszteni és korábban nem tapasztalt tökélyre emelni. Művészettörténetileg ugyanis Horváth József elévülhetetlen érdeme az, hogy vízfestészetet az olajfestészettel egyenrangú festészeti móddá avatta.
László Gyula tanulmányát a Horváth József festményeiről készített színes és fekete-fehér felvételek, majd a művész és kortársainak írásaiból vett bő tallózás követi. Ez utóbbi rész fontos információkkal egészíti ki és teszi teljesebbé a bevezető tanulmányt."
Kloss Andor Vissza