A mennyország szeletei

Fülszöveg

„Mondd meg, milyen mennyországot képzelsz magadnak, és megmondom ki vagy" - kérte Osho, az indiai bölcs a tanítványaitól.
Annyiféle választ kapott, hogy leszögezte: alighanem a mennyországnak „szeletei" vannak. És egyik „szelet" sem jobb vagy rosszabb, csak egyszerűen más, és pont ez a másság az, ami színesebbé, szebbé, élhetőbb hellyé teszi a világot - feltéve, ha nem akarjuk a magunk világát másokra erőltetni. Egy indián közmondás szerint: ha valaki világát érteni szeretnéd, tégy meg pár lépést az ő mokaszinjában. Ezt, az olykor tabukat döngető, olykor kényes témákat feszegető könyvet olvasva sok-sok „mokaszint" próbálhatunk fel, sok-sok eltérő világot, mentalitást, lelki tájat ismerhetünk meg eldöntvén, akarunk-e abban a „mokaszinban" járni vagy inkább kényelmesebb az út a sajátunkban - miközben talán kicsit mi is toleránsabbá, elfogadóbbá, bölcsebbé válunk.
Az ötvenes évek végén születtem Budapesten - tehát rácsoktól körbezárt országban telt a fiatalságom. Az underground... Tovább

Fülszöveg

„Mondd meg, milyen mennyországot képzelsz magadnak, és megmondom ki vagy" - kérte Osho, az indiai bölcs a tanítványaitól.
Annyiféle választ kapott, hogy leszögezte: alighanem a mennyországnak „szeletei" vannak. És egyik „szelet" sem jobb vagy rosszabb, csak egyszerűen más, és pont ez a másság az, ami színesebbé, szebbé, élhetőbb hellyé teszi a világot - feltéve, ha nem akarjuk a magunk világát másokra erőltetni. Egy indián közmondás szerint: ha valaki világát érteni szeretnéd, tégy meg pár lépést az ő mokaszinjában. Ezt, az olykor tabukat döngető, olykor kényes témákat feszegető könyvet olvasva sok-sok „mokaszint" próbálhatunk fel, sok-sok eltérő világot, mentalitást, lelki tájat ismerhetünk meg eldöntvén, akarunk-e abban a „mokaszinban" járni vagy inkább kényelmesebb az út a sajátunkban - miközben talán kicsit mi is toleránsabbá, elfogadóbbá, bölcsebbé válunk.
Az ötvenes évek végén születtem Budapesten - tehát rácsoktól körbezárt országban telt a fiatalságom. Az underground nemzedék tagja voltam, a magam akkori „csendes lázadó" módján. Hosszú, kalandos utat jártam be, sokat utaztam, sok helyen éltem, miközben feltört tenyerek kézfogásából, ráncos arcok barázdáiból ismertem meg az életet és találtam a magam spirituális útjára. Semmi nem érdekelt jobban az emberi sorsoknál. így lettem asztrológus, és így lettem író. Eddig húsz könyvet publUcákam, főként olyan témákról, amelyekre ma talán mindennél nagyobb szüksége van rohanó, harcos, megtépázott világunknak: az elfogadásról és a toleranciáról. Ma már nem él bennem az egykori csendes lázadás. Buddhista vagyok. A vüágot inkább megérteni szeretném, nem megváltani. Egész életemben olyan „szigetre"vágytam, amelyben nincsenek előítéletek, konvenciók, ahol az emberek bőrszínre, politikai nézetre, etnikumra és vallásra tekintet nélkül legalább megpróbálják elfogadni egymást. Ma egy csendes, tóparti kisvárosban élek, lelki társammal, Álom nevű imádott kutyámmal, az ablak előtt álló két ősfenyőnk biztonságában, és írásaimmal szeretnék segíteni sok-sok embernek, hogy találják meg a maguk szigetét, a maguk mennyországát...

„Olyan országban élek, ahol az emberi előítéleteknek tragikusan mély hagyományai vannak. Ahol a többség a legapróbb másságért kiközösíti egyes tagjait és ahol soha nem illett kilógni a sorból " - olvashatjuk e könyvben Horváth Andrea vallomását. Elmeséli azt is, hogy mivel mindig is az emberi lélek mélységei érdekelték, munkája során gyakran az élet „árnyasabbik" oldalán járt.
„Hajléktalanszállón, nevelőotthonban, börtönben, haldokló AIDS-esek közt dolgoztam, hogy feltérképezhessem a másság ezerféle arcát és megtapasztalhassam, hogy a bölcsességnek egyetlen fokmérője van: a tolerancia!"
Ez, a kicsit tabukat döngető, nagyon is aktuális témájú könyv (egy spirituális útkeresés keretein belül) pontosan erről szól.
„Mesélős" stílusban pillanthatunkbe ezekbe a láthatlan üvegfalakon túli birodalmakba (etnikai másság miatt peremvidékre szorult emberek közé, vallási közösségek, szexuális különlegességek és egyéb tabuk világaiba), sok, hol szomorú, hol különös „embermesével" tarkítva. Mindez elgondolkodtathatja az olvasót.
A könyv alapgondolata az, hogy a másság elfogadása nem azt jelenti, hogy a különböző kultúrákat, világokat, nézeteket össze lehetne olvasztani. Vannak olyan „üvegfalakon túli birodalmak", amelyek átjárhatók, és vannak olyanok, amelyek nem. Utóbbi esetben azonban nem a gyűlölködés a megfelelő módszer, hanem az, hogy békében engedjük egymást a saját útjainkra. Vissza