Horthy Miklós titkos iratai

Előszó

1953-ban Horthy Miklós kiadta emlékiratait. "Mások - írta e könyv előszavában -, akik szintén öreg korukban vették papírra emlékeiket, naplók és levéltárak igénybevételével segítettek magukon. Én azonban nem vezettem naplót, azokat a hivatalos iratokat és magánfeljegyzéseimet pedig, amelyeket páncélszekrényemben őriztem, 1944 októberében történt elfogatásomkor részben megsemmisíteni, részben a budai Várpalotában visszahagyni kényszerültem." A Várpalota, mint ismeretes, kiégett, s talán a dokumentumok megsemmisülésének tudatában írta meg Horthy az emlékiratait, s ez mindenesetre megkönnyítette számára, hogy az ellenforradalmi időszakban betöltött szerepét kedvező színben tüntesse fel.
Az iratok Horthy által el nem pusztított része azonban nem semmisült meg, 1944-ben Németországba hurcolták, s a fasizmusra utolsó csapásait mérő szovjet hadsereg egyik alakulata, más iratokkal együtt, vagonba rakva talált rájuk német területen. A háború során a Szovjetunió birtokába jutott nagy mennyiségű iratanyag rendezése után a Szovjetunió Központi levéltári Igazgatósága 1959-ben Horthynak e bizalmas iratait átadta a Magyar Népköztársaságnak. Az értékes iratanyag 1960-ban került a Magyar Országos Levéltár megőrzésébe.
Elsőrendű feladatunknak tekintettük, hogy ezeket az ellenforradalmi korszak történetének feltárása, megismerése szempontjából rendkívül lényeges dokumentumokat mielőbb hozzáférhetővé tegyük a kutatók és az olvasók számára. Vissza

Fülszöveg

Magyarország legújabbkori történetéből 25 év Horthy Miklós nevével kapcsolódik össze, mégis nagyon keveset tudunk az ellenforradalom vezetőjének politikai tevékenységéről. A különböző, újabban megjelent történelmi feldolgozásokban Horthyval kapcsolatban leggyakrabban saját, külföldön megjelent visszaemlékezéseire szoktak hivatkozni. Emlékirataiban azonban a lehető legkedvezőbb színben tünteti fel saját tevékenységét. A történelmi tények eltorzítására, a tények szándékos megváltoztatására annál könnyebben vállalkozhatott, mert abban a biztos tudatban élt, hogy iratai megsemmisültek. Maga írta könyvének előszavában, hogy "azokat a hivatalos iratokat és magánfeljegyzéseimet...", melyeket páncélszekrényemben őriztem, 1944 októberében történt elfogatásomkor részben megsemmisíteni, részben a budai Várpalotában visszahagyni kényszerültem". A Várpalota kiégésekor azonban nem pusztultak el ezek az iratok, mint ahogy azt Horthy joggal hihette. Németországba hurcolták ezeket, ahol vasúti kocsiba rakva, más iratokkal összekeveredve talált rájuk a szovjet hadsereg egyik alakulata.
A nagy mennyiségű iratanyagot néhány évvel ezelőtt a Szovjetunió átadta a Magyar Népköztársaságnak.
Az iratanyagban az ellenforradalmi rendszer vezetőinek, elsősorban Horthynak, és különböző külföldi jobboldali vezető politikusoknak rendkívül értékes és érdekes levelei, feljegyzései találhatók. Így többek között előkerültek a német és magyar ellenforradalmi, szélsőjobboldali körök 1920-as évekre visszanyúló szoros kapcsolatának jelentős dokumentumai, a szomszédos államok ellen szervezett akciók tervei, a Szovjetunió elleni nemzetközi összefogásban Horthy részvételét megvilágító levelek, Magyarországnak a második világháborúba való belépését és részvételét részletező levélváltások Horthy és Hitler között stb. Az előkerült belpolitikai vonatkozású iratok jelentősége semmivel sem marad el az előbbiek mögött. Rendkívül értékes anyag tárul elő az uralkodó osztályok különböző csoportjai közötti hatalmi villongásokra, Horthy dinasztia-alapítási terveire, a nyilas szervezkedés erősödésére, a"kiugrási" tervek előkészítésére stb. vonatkozóan.
Ez az iratcsomó új megvilágításba helyezi Horthynak a rendszer irányításában betöltött tényleges szerepét. s a rendszer egészének néhány jelentős kérdését. Vissza