Előszó
Magyarországot történelme során négyszer igazgatta kormányzó. Mind a négy esetben a királyt helyettesítették, és a királyi hatalom ideiglenes gyakorlásával bízták meg őket. A törökverő Hunyadi János, Nándorfehérvár oltalmazója és sógora, Szilágyi Mihály, valamint Kossuth Lajos tevékenysége, küzdelme a nemzet szabadságáért közismert. Magyarország utolsó kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós, zivataros, tragikus időkben, 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig állt az ország élén. Őt, bár a történelmi múltban nagyon közel áll hozzánk, a fiatalabb nemzedékek mégis alig ismerik. Ha hallottak róla valamit, azt csakis az elmúlt negyvenegynéhány esztendő hivatalos történelemszemléletének megfelelő elmarasztaló hangnemben. Ezért társadalmunkban egyoldalú, hamis kép él Horthy kormányzóról. Horthyról, a tengerészről pedig szinte semmilyen. Márpedig Horthy ötvenéves koráig csak a tengerért élt, az osztrák-magyar, császári és királyi haditisztje, 1918-ban ellen-, majd altengernagya volt. Ez rendkívül fontos Horthy kormányzóként való megítélésénél is. Mert ha igaz, hogy az ember jellemfejlődését, gondolatvilágát, magatartását meghatározza a gyermekkor és az ifjúkor - márpedig ez igaz -, akkor Horthy személyiségét, kormányzói tevékenységét ennek az ifjúkornak, sőt Horthy esetében az egész férfikornak mint meghatározó életformának az ismeretében lehet, sőt kell vizsgálni. Ahhoz tehát, hogy megértsük Horthyt, a kormányzót, az embert, cselekedeteinek mozgatórugóit, meg kell ismernünk Horthyt, a tengerészt, azt a hátteret, amelyben élt, azokat az eszményeket, amelyeket szolgált. Horthy életének első 50 esztendeje kulcs a Magyarország sorsát irányító kormányzó lelkéhez, gondolat- és érzelemvilágához, politikai elképzeléseihez. Csak a tengerészmúlt ismeretében lehet elvégezni Horthy életművének felmérését, feldolgozását, a kormányzóról alkotott kép teljessé tételét. Ezt a célt szolgálja e mű, amikor közreadja a magyar társadalomban alig ismert császári és királyi haditengerészet történetébe ágyazva Horthy Miklós életrajzát, az akadémiai évektől a tengernagyi, flottaparancsnoki beosztás elnyeréséig. Ez utóbbinak különös jelentőséget ad az, hogy egy alföldi magyar kálvinista köznemes-középbirtokos fia veszi át az Osztrák-Magyar Monarchia egyik haderőnemének, a hajóhadnak a parancsnokságát. Ugyanis elődei ebben a beosztásban mind osztrákok és nagyrészt arisztokraták voltak.
Vissza