Horthy-Magyarország részvétele Jugoszlávia megtámadásában és megszállásában

Előszó

Az 1940-1945-ös évekből, vagyis a második világháború idejéből származó horthysta iratokat tartalmazó dokumentumkötet a Magyar Néphadsereg Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Jugoszláv Néphadsereg Hadtörténeti Intézete közötti több éves együttműködés eredménye. E munka megindításában kifejezésre jutott nézetazonosságunk Horthy-Magyarország második világháborús szerepének értékelésében, különösen a jugoszláv területek ellni agresszióban, a megszállásban való részvételt és a magyar ellenforradalmi hatóságok által elkövetett háborús bűntetteket illetően. A bűnösök a felszabadult Magyarország és Jugoszlávia népbíróságai előtt feleltek tetteikért. E munka elkészítésében és az azonos álláspontok kialakításában meghatározó szerepe volt az államaink és népeink közötti jószomszédi viszonynak, és azon, közös, haladó és forradalmi hagyományoknak, amelyek a második világháború idején új tényekkel gazdagodtak. A magyar nép legjobbjai az 1941. évi áprilisi háború kezdetétől elítélték a Jugoszlávia elleni agressziót, és cselekvően igyekeztek részt venni az ellene folytatott küzdelemben. A népfelszabadító mozgalomban, melyet Jugoszlávia Kommunista Pártja szervezett és vezetett, majd Jugoszlávia népeinek népfelszabadító háborújában több ezer jugoszláviai és magyarországi magyar antifasiszta harcolt a partizánok soraiban. A magyar antifasiszták, elsősorban a kommunisták, számos esetben adták bizonyítékát az élethalálharcot vívó jugoszláv népek iránti együttérzésüknek, segítőkészségüknek. Budapesten, Szegeden, Pécsett, Nagykanizsán, Sárváron és másutt gyógyszerrel, meleg ruhával, élelemmel stb. segítették a partizánokat, ápolták az illegálisan Budapestre hozott partizán sebesülteket, igyekeztek enyhíteni a bebörtönzött jugoszláv hazafiak, a magyar hatóságok által internált szerb, horvát, szlovén emberek megpróbáltatásait stb. Külön kell szólni az 1944 végén megvalósult sajátos jugoszláv -magyar kapcsolatokról. A 3. jugoszláv hadsereg a 3. Ukrán Front csapataival együttműködve hozzájárult számos dél-dunántúli település felszabadításához és megvédéséhez. Ennek során a magyarországi önkéntesek újabb csoportjai csatlakoztak a 16., a 36., és az 51. vajdasági hadosztályokhoz, illetve az 1944. december 31-én magyar területen megalakult legendás hírű 15. Petőfi Sándor vajdasági dandárhoz. Ezek a tények mindkét ország történelmének elválaszthatatlan részei, történelmi alapját és forrását képezik a szocialista társadalmat építő népeink barátságának és együttműködésének.
E dokumentumkötet magyar és szerbhorvát nyelvű kiadásának alapvető célja, hogy megismertesse a tudományos kutatókkal, de a széles nyilvánossággal is, a magyarok által 1941-1945 között elfoglalva tartott jugoszláv területeken a megszállás rendszerét, de azt is, hogy a terror és elnyomatás nem tudta megakadályozni a népfelszabadító mozgalom kibontakozását, az ott élő hazafiak aktivitását.
A kötetben főként magyar iratok találhatók. Az 1940 decembere és 1945 februárja között keletkezett 220 irat azonban csupán töredéke annak a - ma már mindkét intézet levéltárában kutatható - gazdag gyűjteménynek, melyből a válogatás történt. A még több iratot tartalmazó kötet összeállításának elsősorban terjedelmi korlátok szabtak határt, valamint az a körülmény, hogy - főként az 1944-1945-ös évekből - alig maradtak fenn magyar dokumentumok. Így az 1941-es esztendő bőséges iratanyagának közlését arányba kellett hozni a második világháború második feléből fennmaradt anyag szűkebb lehetőségeivel. Többek között ezért is volt szükség a dokumentumok bővebb jegyzetelésére, más forrásokra történő utalásokra. Több irat e kötetben kerül először nyilvánosságra. Közlünk néhány olyan politikai-diplomáciai dokumentumot is, amely már ismert, de nélkülözhetetlen az 1940-1941, április közötti magyar-jugoszláv viszony felidézéséhez. E dokumentumok leleplezik azt a hitszegő eljárást, melynek során az ellenforradalmi magyar kormányzat, alig négy hónappal a magyar-jugoszláv örök barátsági szerződés megkötése után, csatlakozott a Jugoszlávia elleni német-olasz agresszióhoz, részt vállalt a jugoszláv állam területének felosztásában és megszállásában. A kötet tartalmazza azokat a hadműveleti iratokat, melyek a magyar csapatoknak a rövid lejáratú áprilisi háborúban, Bácska, Baranya, majd a Murántúl és Muraköz megszállásában való részvételére, az 1941 júliusától 1944 őszéig terjedő időszakban pedig a partizánok - a Népfelszabadító Hadsereg és Partizánosztagok alakulatai - ellen folytatott harctevékenységére vonatkoznak. Számos dokumentum foglalkozik a magyar igazgatási-rendőrségi-csendőrségi szervek, az úgynevezett polgári közigazgatás, valójában a magyar ellenforradalmi megszálló rendszer működésével. Így megismerhető a rendkívüli állapot bevezetésének irata, az az intézkedés, amely "jogi alapot" adott elsősorban a kommunisták és a haladó gondolkodású emberek elfogatásához, szervezeteik szétveréséhez, a különleges bíróságok felállításához és működéséhez, a terror széles körű alkalmazásához. A magyar megszálló hatóságok, a közreadott dokumentumok bizonysága szerint, Bácska, Baranya és a murai területeken élő lakossággal szemben a tömeges bűntettek egész sorát követték el. Ezek az iratok a gyilkosságokról és vérengzésekről, ártatlan emberek, nők, gyermekek tömeges letartóztatásáról, megkínzásáról, vagyonuk fosztogatásáról, számos falu felgyújtásáról, a szerbek koncentrációs táborokba hurcolásáról, tömeges deportálásáról, a férfiaknak a Horthy-hadseregbe való kényszermozgósításáról szólnak, és azokról az intézkedésekről, amelyek emberek tízezreire zúdítottak megaláztatást, szenvedést. Vissza