Horthy dalok

Előszó

A Trianont követő sötét évek egyetlen vigasztalása a szívós reménység volt. S a testet öltött reménységet Horthy Miklósnak hívták. Ha a legkisebb sugár hatolt be börtönünkbe, végigfutott rajta a gondolatunk s a sugár másik végét Budaváráig követtük, ahol Horthy Miklós mindig készen áll: várja a mi óránkat.
Léte nemcsak reménység volt, hanem teljesülés is.
A sok keserűség közt olyan jól esett arra gondolni, hogy mint az Árpádok, mint Mátyás idején, végre megint nemzeti államfő kezében van a sorsunk. A magyar ember hűsége és ragaszkodása, amellyel még idegen uralkodóit is körülvette, szabadon szőhette mondókáit Horthy Miklós köré, aki vér a véréből s akit egész lendülettel szerethet, zavartalan áhitattal tisztelhet.
Ezeket az érzéseket huszonkét esztendő alatt sokan, sokszor, sokféleképpen kifejezték. Könyvek és vezércikkek, beszédek és imák foglalták össze és fejtették ki azt, ami kikívánkozott a szívekből. De Horthy Miklós a magyar nép apja volt legelsősorban, nemzeti hadserege néphadsereg kíván lenni, a jó gazda családi érzéssel fordul a sok milliónyi magyar gazda felé. A magyar nép érzi ezt a meleget, amely Budavárából feléje árad. Érzi és válaszol rá. Válaszol munkával és dallal, vagy talán még inkább: munkáját megszépítő, átlelkesítő, ütemező dallal. Kenyérrel, vérrel, dallal. Gyönyörű ez és ember nem adhat ennél többet. Vissza