Előszó
Részlet a könyvből:
A tündérkert
Valaki gyengéden megrázta a vállát:
- Kelj fel, Zoli! Kész a reggeli.
Álmosan dörzsölte a szemét, nyújtózkodott.
A júniusi nap sugarai ferdén tűztek a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A tündérkert
Valaki gyengéden megrázta a vállát:
- Kelj fel, Zoli! Kész a reggeli.
Álmosan dörzsölte a szemét, nyújtózkodott.
A júniusi nap sugarai ferdén tűztek a takarójára a leeresztett függöny rései között.
- Hány óra van, anyu?
- Fél tíz - mosolygott az anyja. - Na, kelj már, a hasadra süt a nap.
Rémülten pattant ki az ágyból, és kapkodni kezdte magára a ruhát.
- Hová sietsz annyira?
- Az iskolába. Elkéstem - motyogta, és tovább rángatta magára az inget.
- Dehogy késtél el! Hát még mindig alszol? Nem tudod?
- Mit? - öltözött továbbra is kapkodva.
- Vége az iskolának. Ma van a vakáció első napja - nevetett az anyja.
Nagy kő esett le a szívéről. Leült az ágya szélére, és maga elé bámult. Szóval megkezdődött a vakáció! Szinte nem akarta elhinni. Csak ült, és bámult maga elé álomittasan.
- No, gyerünk, fiatalúr, azért nem kell lazsálni! Tudod, hogy ma tizenegykor zongoraórád van. Öltözz gyorsan - mondta az anyja, és kiment a szobából.
Vissza