Előszó
Makacsul kísértő múlt, forrongó (azóta ugyancsak múlttá lett) jelen, bizonytalan, mégis bizakodva várt jövő, amelyből fél évszázad ma már szintén tegnapnak számít - mindez így együtt, egy régi,...
Tovább
Előszó
Makacsul kísértő múlt, forrongó (azóta ugyancsak múlttá lett) jelen, bizonytalan, mégis bizakodva várt jövő, amelyből fél évszázad ma már szintén tegnapnak számít - mindez így együtt, egy régi, megsárgult újság oldalaira sűrítve...
A Fehérvári Napló ötven év előtti számait böngészem. Az újból és újból előtűnő mondatok: „Emberéletet követelt egy háborúból visszamaradt akna." „Kézre került egy régóta körözött nyilas" stb. És a békés mindennapok hírei: országszerte folyik az aratás, a cséplés. Villanyvilágítást, gépállomást kapott ez és ez a Fejér megyei helység. Lázasan készülnek a fiatalok a budapesti VIT-re, ahová hetven ország küldötteit várják. És a külpolitikai tudósítások, amelyekből csak úgy árad a nemzetközi élet roppant feszültsége.
1949 nyarán a Fehérvári Napló munkatársai Martonvásárról, az akkortájt 3000 lelket számláló községről is több ízben írtak. Beszámoltak a falunap eseményeiről, a gépállomás munkájáról, a mentőállomás átadásáról. Július 19-én pedig megjelent a hír: „Agrárbiológiai [sic!] Intézet létesül Martonvásáron, ahol a különböző területeken folyó kísérleteket értékelik majd ki a haladó tudomány minden segédeszközével."
A közlemény azon a rendeleten alapult, amelyet június 3-án írt alá Csala István földmívelésügyi miniszter. Ez a rendelet az új intézmény „keresztlevele", 1949. június 3-a pedig a martonvásári Agrobiológiai Intézet, azaz (az 1953. évi névmódosulás óta) a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetének születésnapja.
1999-ben az intézet fennállásának ötvenedik évfordulóját ünnepli. E jubileum jegyében adjuk közre e kiadványt, amelynek célja: a kutatóintézet „hőskorának" és az intézetalapítás előzményeinek a felidézése.
Mielőtt a szorosan vett témánk tárgyalásába kezdenénk, szeretnék szólni a kutatóintézet székhelyéül választott község, Martonvásár agrár-múltjáról is, azt bizonyítandó, hogy a mezőgazdasági haladás eszméje a hely szellemétől (genius loci) már a korábbiakban sem volt idegen.
Vissza