Kajszi-, cseresznye- és meggytermesztés

Előszó

Részlet a könyvből:
KAJSZI.
A kajszi, régiesen kajszibarack, kajszinbarack, sárga- vagy nyáribarack Kis-Ázsiából, Szíriából került hozzánk. Az édes magvú Prunus Armeniaca L. (Armeniaca vulgáris Lam.) magva vastag, szinte gömbölyded, míg a keserű magot reitő Prunus armeniaca var. persicioides Pers. magva inkább laposabb. E két fajtól származó nemes kajszifajtáink nálunk, a zord vidékek kivételével, mindenütt jól díszlenek.
Az Alföld homokos, sík területein, meleg vidékeink dombjaink, hegyoldalaink hidegtől védett meleg lejtőin, a szőlő égöve alatt adja a kajszi a legkitűnőbb termését. Termesztésénél a meleg éghajlat mellett a lazább, mélyebb rétegű, eléggé nyirkos, meleg talajt kívánja. Arra való alanyon a meszes, sőt bizonyos fokig a szikes talajokon is jól díszlik. Fája tavaszonként korábban virágzik és ezért fontos, hogy állóhelyén a tavaszi utófagyok ellen feltétlenül védve legyen. Utófagyjárta helyekre, fagyzugokba nem való.
Tömegtermesztésre, házikertbe való ültetésre egyaránt alkalmas keresett gyümölcsnem. Hazánkban különösen híres lett a külföldön is ismert kajszividékünk; Kecskemét, Nagykőrös és Kiskunhalas nagykiterjedésű környéke. De Pápa, Pécs, Somogy-Szigetvár, a Balaton déli és északi vidéke, Szigetköz, Csallóköz, Szentendre, a Vértes déli nyúlványai, Fejér megye halmos vidékei, belső és külső Tolna, a tolna-baranyai Dunavidék. Mecsek, Cserhát, Mátra-Bükk déli része. Tokajhegyalja, Nyírség, Hajdúság, Mezőség, Jászság, Nagykunság, Budapest környéke, Bácska, Tisza-Maros szöge, Kiskunság és még sok más vidékünk tömegekben ad kitűnő, kereskedelmi és exportcélra alkalmas kajszit. Vissza