Iskolakép 2000/1.

Előszó

Tisztelt Olvasó!
A szerkesztő nem ajánl, nem ígér, nem tervez és nem fogadkozik. Nem is célkitűz. A pedagógiát társas vállalkozásnak tudja, s így szeretné művelni. Ezúttal egy pedagógiai lap formájában.
A pedagógia, ha kielemezzük, nem létezik, feloldódik a pszichológiában, a szociológiában, az antropológiában, a filozófiában és a művészetben. Nem alapformája, alapeleme az emberi lét szellemi működésének, viszont nélkülözhetetlen vegyülete: egy szellemi gén az emberi kultúra átörökítésére. Ha unalmas, szürke, ostoba, annak az a magyarázata, hogy elfeledkeztek eredetéről és természetéről, kiszárították és nagyító alá tették. S üres, elhalt struktúrákat fedeztek fel, azonosítottak pedagógiaként. Holott eleven, szerves összetétel. Akkor is az, ha nem tud róla. Könnyen megeshet manapság, hogy egy tanár ösztönösen műveli az igényes pedagógiát, miközben szégyelli szakmai tudatlanságát és közömbösségét. A pedagógia mély és kalandos, mint a pszichológia, okos, mint a szociológia, rejtélyes, mint az antropológia, komoly és emelkedett, mint a filozófia, érdekes és személyes, mint a művészet. Mi másra törekedhetne tehát ez a lap, mint hogy mindez valahogy kijöjjön, a pedagógia önmaga legyen.
Alább következik az a felhívás, amely révén kialakult az első szám anyaga. A felhívás rövidebb, tárgyszerűbb változatát közölte az Élet és Irodalom, a Köznevelés, a Ráció és a Mancs. Vissza

Fülszöveg

Kedves Olvasó!
Az Iskolakép ezen második száma a diákoké, a harmadik száma pedig a fiataloké lesz. Ez a különbség annyit tesz, hogy a második szám anyagainak többsége az iskolából vagy az iskolán keresztül jutott el hozzánk, a harmadik szám anyagát pedig a Diákszigeten gyűjtöttük. És majd olvashatják, hogy más a fiatalok világa egy tanteremből vagy a tanulóasztal felől nézve, mint egy majdnem világon és időn kívüli helyről. Még akkor is, ha a tárgy nagyjából mindkét esetben az iskola.
A további számok anyaga azonban még nem gyűlt össze. De terveink... terveim szerint - muszáj egyes szám első személyre váltanom, elismerve, hogy eddig egyedül szerkesztettem a lapot, különben érthetetlen lesz a folytatás -, ezentúl nem az eddigi módon, általam fogalmazott nyílt pályázatok útján gyűjteném az anyagot, és nem magam állítanám össze az egyes számokat a saját ízlésem és értékrendem szerint. Az új számokhoz és az új témákhoz munkatársakat keresek, egy-egy szám szerkesztőit, akikben van erő, bátorság és kedv ehhez a munkához (szerkesztői gyakorlat nem kell). Azt gondoltam, egy-egy témához olyan szerkesztőket keresek, akik az adott téma révén közvetlenül érintettek. Vissza