Hordót a sajtónak! (dedikált példány)

Fülszöveg

Igen, kedves Olvsóm, a ma feléd áradó ismeret- és élménytömegben már szinte minden haladónak és humánusnak van feltüntetve, ami torz, hamis é emberellenes - és szinte minde károsnak, de legalábbis nevetségesnek ábrázoltatik, ami jót, szépet, nemeset elődeinktől örököltünk.
Az erkölcs erkölcstelenné vált; az erkölcstelen erkölcsössé.
Az érték értéktelen lett; az értéktelen értékes.
Ma már ez a magyar szellem elleni támadások "elvi alapozása". S aki ezt nem fogadja el, az "diktatórikus", "kirekesztő", "fasiszta". Mondják ők, a diktátorok, kirekesztők és liberál-fasiszták.
S az csak "természetes", hogy így működik a napi újságírás is: a hagyományos értékrendet régen elvesztett zsurnaliszták. Mert ezt szokták meg a kommunizmusban. A rendszerváltás idején kis ideig zavarban voltak, aztán örömmel fedezték föl, hogy "odaát" ugyanazok az alapelvek. Az elmúlt évtizedekben nyugaton is többnyire kiüldözték a vallásoktatást a tanrendből (tanítják viszont helyette a materilista istentagadást), gúnyolják a hátastársi hűséget, tehernek ábrázolják a gyermeknevelést, gúny tárgya a nemzeti történele, kétségbe vonták a lélek létezését, é a többi. Csak ott nem kommunista, hanem liberális, komopolita színekben.
Mert - és ez a lényeg, kedves Olvsó - a kettőnek egy a gyökere.
Örömmel fedezték föl ezt a zsurnaliszták. Támadni lhet mindent, amit eddig támadtak, nem kell kitérni a megszokott kerékvágából. Nem kell újat tanulni.
S fölhördülnek, valahányszor a magyarságára s emberségére ébredő közvélemény hangot ad nemtetszésének. Fölhördülnek, s a jelenségeket elnevezik szélsőségesnek.
Ők, a szélsőségesek. Vissza