Horácz' munkáji hasonló nemű versekkel megmagyarázva

Előszó

Mindenkor gyönyörködött a' tudós Világ Horácznak munkájibann , mindenkor talált azokban olly valami különöst, a' mi annak figyelmét magára vonta. Nem is ok nélkül; mert telyesek azok, kivált a' Szatiráji és Levelei, élet régulájival. Kissebb vagyok én mintsem ezt a' Bölcset csak ajánlani-is bátorkodjam, a' kit a' maga' idejébenn, mind Augusztus Császár, mind annak fő udvari embere 's tanácsosa Mecénás, mind minden Római Nagyok annyira becsültek sót tsudáltak, hogy barátságát is keresve keresnék. Ma is csak az nem becsűli őtet, a' ki nem érti. Innen Classicusnak vagy Oskoláinak igen méltán tartatik 's meltánn forgatják nemcsak tanúlóink, de még Tudósaink is. Vajha olly nagy erőbbenn 's haszonnal mint érzik ennek a' Szerzőnek édességét azok a' külső Nemzetek, a' kik különbkülönbb csinos kiadásaival szinte vetélkednek 's tulajdon nyelvekre-is minél nagyobb munkával fordítgatni törekednek. Nem-is csuda, mivel ő benne nem csak édeset de hasznost is találhatni, csak az a' baj hogy ritka az olly olvasója a' ki valóba értse, ritka hát az is a' ki követhetné, holott a' Római Írók közül eggy sints a' ki több hasznos leczkékkel szolgálhatna, mint ez. Ő azt mondja Poétikájában az ő Pízóinak; Vos exemplaria Graeca Nocturna versate manu, versate diurna. De én úgy véllném hogy azoknak minden szépségeiket magába szívta 's a' mint macáról szóll Matinai méh módjára a' maga' miveibe öntötte. Vissza