Előszó
Egy olyan összeállítást tart kezében a tisztelt olvasó, mely a Kórházszövetség utolsó évtizedének meghatározó nemzetközi kapcsolatát: a HOPE mozgalmat kívánja bemutatni. Összeállítói azok a szövetségi munkatársak, akik mindvégig szervezték, irányították és aktivitásukkal fokozatosan kiterjesztették ezt a mozgalmat.
A kis füzet egyik célja, hogy a kezdetektől bemutassa azt az utat, amit először a HOPE csereprogram keretében az ismerkedéstől, a megfigyelő statustól az aktív közreműködésig bejártunk, egyre több magyar kórház és azok szakembereinek bevonásával. A csereprogram keretében értékes írásos beszámolók is születtek, melyekből ízelítőt szeretnénk adni.
A másik rendeltetése az összeállításnak, hogy tájékoztassa kórházigazgatóinkat azokról a szakmai kérdésekről, projectekről, melyeken az utóbbi években a HOPE dolgozott és melyekben mi is bekapcsolódhattunk.
Ezek közül a közelgő európai csatlakozásunk előtt bizonyára a határ menti kórházak nemzetközi együttműködése a legidőszerűbb. A közeljövőben már a fekvőbeteg intézeti ellátás sem ismer határokat, és erre a kihívásra nekünk is fel kell készülnünk. Már a tavalyi évben is dolgozott az e munkacsoportunk, melyben az önként jelentkező igazgatóink gyűjtik az erre vonatkozó tapasztalatokat, keresik az együttműködési formákat.
Egy másik fontos és most idehaza is kiéleződött kérdés az orvosi felelősségbiztosítás kérdése. Több külföldi konferencián történt tapasztalatszerzés után a magyar munkacsoport most már konkrét javaslatokat dolgozott ki.
A közelmúltban kapcsolódtunk be az uniós szabad munkaerő vándorlás jegyében abba a nemzetközi kooperációba, mely az egészségügyben a humán erőforrás gazdálkodás, az európai normáknak megfelelő munkaidő bevezetéséhez fűződik. Tagságunk előtt közismert, hogy Szövetségünk megvalósíthatatlannak tartja különösen az ügyeleti rendszer heti 60 órás munkaidő keretből (12 órás váltásokkal) történő kigazdálkodását, és ez irányban a hazai hatóságoknál eljártunk.
Végül itt kívánjuk ismertetni XVI. Kongresszusunk külföldi meghívottjainak előadás vázlatát. Magyarország korábban is komoly részt vállalt a nemzetközi kórházügy eseményeinek megrendezéséből, elég, ha az IHF 1995-ös Világkongresszusára, a 2001-es tatai HOPE konferenciára, vagy a 2002-es budapesti szervezőbizottsági ülésre utalok. A most Tihanyba meghívott vendégeink is régi, kedves ismerőseink. Reméljük, hogy az újabb találkozás mindkét félnek hasznos lesz: mi sokat tanulunk tőlük, ők pedig talán jól fogják magukat érezni körünkben a "magyar tenger" partján. Fontos ez azért is, mert aktív részesei (esetleg házigazdái) szeretnénk lenni az IHF-en belül az Európai Kórházszövetség megalakításának.
Fentiek jegyében szeretnék valamennyi külföldi és hazai résztvevőnek hasznos munkát, kellemes tihanyi napokat kívánni.
Vissza