Előszó
Részlet a könyvből:
Ha 1895 augusztus 14-én (föltéve, hogy a gyöngédebb nemhez tartozol, amely tesz ilyesmit) beléptél volna az Antrobus és Társa (ez a társ mellesleg mondva, teljesen koholt)...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Ha 1895 augusztus 14-én (föltéve, hogy a gyöngédebb nemhez tartozol, amely tesz ilyesmit) beléptél volna az Antrobus és Társa (ez a társ mellesleg mondva, teljesen koholt) putneyi rőföskereskedésébe, ebbe a valóban nagyszerű üzletbe, s ott jobbra fordulsz, ahol a gyolcs és gyapjú szövet végekben tornyosul a korlátig, amelyről kék és rózsaszínű csíkos kartonminták lógnak alá: akkor abban a szerencsében részesültél volna, hogy ennek a most induló történetnek a főhőse szolgál ki.
Bókolva, hajlongva eléd siet; rengeteg kézelőbe bujtatott, erős csuklójú kezét előre nyújtja a pudli fölött s hegyes állát előretolva, az öröm legcsekélyebb jele nélkül örvend a szerencsének, megkérdezve, mivel szolgálhat.
Bizonyos körülmények között, ha például: kalapról, gyermekruháról, keztyűről, selyemről, zsinórról vagy függönyről van szó, udvariasan meghajlik, közönyösen, félkörbe lendülvén, felszólít, hogy »erre tessék« és ezzel végez is veled. De más kedvezőbb körülmények között - damaszt, csíkos karton, barket, vászon, kalikó, stb. - a szíves vendéglátás jeléül áthajolva a pudlin, gépiesen visszaránt egy széket, megkínál vele s azután, gyorsan bontogatva, eléd rakja kincseit, hogy gyönyörködjél bennük.
Vissza