Fülszöveg
Honvesztés vagy honfoglalás? - ezzel a címmel tartott megrázó erejű evangélizációs igehirdetés-sorozatot 2007. október 7-től 12-ig Csiha Kálmán lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspöke Budapesten, a Városligeti fasori református templomban, amely hétköznap délutánonként is zsúfolásig megtelt az Isten igéjére szomjazó testvérekkel. Mintha érezte volna a hívők serege: utoljára hallja a szószékről prédikálni a nagy tekintélyű, sokak számára példaképet jelentő, sugárzó személyiségű lelkészt. Csiha Kálmán néhány nappal később elhunyt - végleg hazatért Istenéhez. A fasori evangélizáció a gyülekezet számára utolsó üzenet, egyben hitvallás is volt. Kirajzolódott belőle egy Jézus Krisztust követő ember arca, prófétai alkata, rendíthetetlen hite, tisztessége, alázata, áradó szeretete, egyháza, nemzete iránti elkötelezettsége.
Csiha Kálmán 1929-ben született Érsemlyénben. Iskoláit Érmihályfalván, Sárospatakon, Debrecenben, Zilahon és Nagyváradon végezte. Kolozsváron...
Tovább
Fülszöveg
Honvesztés vagy honfoglalás? - ezzel a címmel tartott megrázó erejű evangélizációs igehirdetés-sorozatot 2007. október 7-től 12-ig Csiha Kálmán lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspöke Budapesten, a Városligeti fasori református templomban, amely hétköznap délutánonként is zsúfolásig megtelt az Isten igéjére szomjazó testvérekkel. Mintha érezte volna a hívők serege: utoljára hallja a szószékről prédikálni a nagy tekintélyű, sokak számára példaképet jelentő, sugárzó személyiségű lelkészt. Csiha Kálmán néhány nappal később elhunyt - végleg hazatért Istenéhez. A fasori evangélizáció a gyülekezet számára utolsó üzenet, egyben hitvallás is volt. Kirajzolódott belőle egy Jézus Krisztust követő ember arca, prófétai alkata, rendíthetetlen hite, tisztessége, alázata, áradó szeretete, egyháza, nemzete iránti elkötelezettsége.
Csiha Kálmán 1929-ben született Érsemlyénben. Iskoláit Érmihályfalván, Sárospatakon, Debrecenben, Zilahon és Nagyváradon végezte. Kolozsváron kapta meg a lelkészi képesítést 1954-ben. Aradon nevezték ki segédlelkésznek, ahol megszervezte az arad-gáji egyházközséget, amelynek a vezetője lett. Ám hamar megpróbálta Isten. 1957-ben, amiért nem vallott egy barátja ellen, letartóztatták, és koncepciós perben tíz év börtönre ítélték. 1964-ben, hat és fél év után általános amnesztiával szabadult, előtte megjárta Kolozsvár, Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava börtöneit, Periprava, Luciu Giurgeni, Salcea munkatáborait, hastífusszal Galacot. Nem tarthatta a kapcsolatot családjával, kislányát csak szabadulása után ismerhette meg. Gógánváralján kezdett újra szolgálni, majd Marosvásárhelyre került, ahol húsz évig hirdette az evangéliumot a Gecse utcai templomban. 1975-ben teológiai doktorátust szerzett. Öt önálló gyülekezetet szervezett. 1990-ben választották püspökké az erdélyi egyházkerületben. Isten embereként, az ő országának kipróbált építőjeként még nyugdíjas korában is járta a kárpát-medencei református gyülekezeteket, hogy bizonyságot tegyen Jézusról. Egész élete Krisztusra mutat, ahogyan a Fasorban elhangzott, e könyvben közzétett igehirdetés-sorozat is.
Vissza