Előszó
Tábori lelkészi szolgálat, katonalelkészet a hadseregen belüli lelkigondozói tevékenységet folytató önálló egyházmegyei, illetve egyházkerületi szervezet, amelynek élén a tábori püspök áll, aki...
Tovább
Előszó
Tábori lelkészi szolgálat, katonalelkészet a hadseregen belüli lelkigondozói tevékenységet folytató önálló egyházmegyei, illetve egyházkerületi szervezet, amelynek élén a tábori püspök áll, aki összefogja a csapatoknál, a katonai tanintézeteknél, kórházaknál szolgáló lelkészek munkáját. Az egyház és az állam közötti megállapodás alapján a katonalelkész egyházi és katonai felelősség alatt áll -, feladata a csapatok erkölcsi erejének fenntartásában való közreműködés, istentiszteletek tartása, egyéni lelki vigasz, a bajbajutottak, sebesültek lelki gondozása, a halottak végtisztességben részesítése, a második világháború végéig a tábori halotti anyakönyvek vezetése, a családtagokkal való kapcsolat tartása.
A magyar katonák évszázadokon át idegen országok hadseregeiben szolgáltak, ahol többségében a toborzási feltételek között szerepelt a vallásgyakorlás lehetősége és formája. A Habsburg Birodalom hadseregeiben szolgálatot vállalók lelkigondozását évszázadokig katolikus tábori lelkészek végezték. A császár és a pápa által kötött megállapodás alapján az Apostoli Vikariatus Bécsben székelt, és élén az Apostoli Feldvikar állt, amely a katolikus katonapapság legmagasabb hatósága, a Hadügyminisztérium kisegítő szolgálata volt. A katonalelkészi kerület plébánosainak tevékenységét békeidőben kisegítő polgári lelkészek, háborúban tartalékos tábori lelkészek segítették, a katonai intézményeknél a plébánoshoz hasonló jogokkal Militár-Curaten-ek, a hadtestek távolabb lévő csapatainál Militár-Caplane-k szolgáltak. Segédlelkészi beosztást kapott még (1779-től) 12 görög katolikus és (1834-től) 9 görög keleti lelkész, Az evangélikus katonák lelkigondozására (1860-tól) evangélikus hitszónokokat (Militár Prediger), majd 1883 után evangélikus lelkészeket engedélyeztek. Számuk kezdetben 8, 1896-tól 12 fő, mégpedig olyan megoszlásban, hogy fele ágostai, fele helvét hitvallású lehetett. Az izraelita katonák részére nem terveztek tábori rabbi állásokat.
A mozgósítás idejére ideiglenes plébániákat, minden egyes hadseregparancsnokságnál négy lelkészi állást szerveztek élén a római katolikus tábori főpappal (Feldsuperioren), aki gyakorolta a katolikus vallású egyének feletti lelkészi joghatóságot, felügyelte a hadosztály- és a katonakórházi lelkészeket, intézte a hadseregparancsnokság minden egyházi vonatkozású ügyét. A hadosztályoknál (még a honvéd hadosztályoknál is) általában egy római katolikus és egy a katonák vallási összetételének leginkább megfelelő felekezethez tartozó lelkész szolgált.
Vissza