Fülszöveg
Pass Ferenc írásai: impresszionista pillanatképek naturalista ecsettel megfestve. Pillanatképek, emlékfoszlányok, gyerekkori és ifjúkori élmények játszódnak a bajai és a szentesi tájakon. Ember és természet összefonódik a tóparton, az erdők sűrű csendjében, a falu életében. Kulcsszavai: az Élet, az Idő, a Szeretet. Szinte hallani véljük a harangok zúgását, melyek szólnak élőnek és megholtnak. Az erős családi köteléket az idő múlása nem halványítja el, hanem még inkább megszépíti. Különösen a meghalt édesanyáét és az erőt, szeretetet, tartást adó, példakép édesapáét. Az évek, évszakok, hónapok váltakozásával együtt, az emberi élet természethez való igazodásának ősi rendjét, szimbolikáját is nyomon követhetjük. Az „emlékek vándorai" melegséget, békét, nyugalmat hoznak magukkal. A hideg-meleg, ősz-tavasz, tél-nyár, születés-halál periodikáját nem állíthatja meg semmi. A magával, az életével számot vető ember nem évekre, hanem pillanatokra, élményekre, hangulatokra emlékezik. A szerető...
Tovább
Fülszöveg
Pass Ferenc írásai: impresszionista pillanatképek naturalista ecsettel megfestve. Pillanatképek, emlékfoszlányok, gyerekkori és ifjúkori élmények játszódnak a bajai és a szentesi tájakon. Ember és természet összefonódik a tóparton, az erdők sűrű csendjében, a falu életében. Kulcsszavai: az Élet, az Idő, a Szeretet. Szinte hallani véljük a harangok zúgását, melyek szólnak élőnek és megholtnak. Az erős családi köteléket az idő múlása nem halványítja el, hanem még inkább megszépíti. Különösen a meghalt édesanyáét és az erőt, szeretetet, tartást adó, példakép édesapáét. Az évek, évszakok, hónapok váltakozásával együtt, az emberi élet természethez való igazodásának ősi rendjét, szimbolikáját is nyomon követhetjük. Az „emlékek vándorai" melegséget, békét, nyugalmat hoznak magukkal. A hideg-meleg, ősz-tavasz, tél-nyár, születés-halál periodikáját nem állíthatja meg semmi. A magával, az életével számot vető ember nem évekre, hanem pillanatokra, élményekre, hangulatokra emlékezik. A szerető apára, a vén cigányra, a Juli nénire, a közös horgászásokra, a folyóra, az ébredő tavaszi határra, az aratásra, a madarak csicsergésére, a havas tájra vagy az egyszer volt karácsonyra. Az élettől búcsúzó szavai ezek. A vándoré, aki hosszú út után leveti poros cipőjét... A búcsú nem végleges, valahol mindig kisüt a nap, kék lesz az ég, eljön a tavasz, az újjászületés.
Pass Ferenc hiszi, hogy szép és jó is van a világon, s a ködös utakon haladva, valahol mindig napsütötte tisztásra érünk, ahol csend van, béke és örök nyugalom.
Vissza