Hontalanul

Fülszöveg

(Ott)hontalanul
Ha nem is a megjelentetés rendjében, de már Csápek József harmadik művét vehettük a kezünkbe, szinte első olvasóként néhány együtt rezonáló értékelő gondolatért. Ennyiből már most látnik, elvekké, következetes művészi látásmóddá nemesedett a hosszú, sokáig eredményekkel nem hivalkodó érlelődés, amely végre sajátos ötvözetet teremtett a családregények átélt intimitásából, a Délvidékre oly sajátos szociográfiából, sőt az oldott politikai esszébe oltott emlékirat elemekből.
Ami ezen a 120 kézirat oldalon kibontakozik megélt történelemként, annak kicsi a külső, fizikai világa, egy utca, néhány ház, az ősök életterei. Végső soron egy álmos bácskai kisváros, Magyarkanizsa, amely már a korábbi ősök, a család vívódásainak, életének is környezete volt, azzal, hogy itt már-már azonos a megélt és megörökítő pillanat, itt már a múlt a jelennel ölelkezve a még mindig bizonytalan jövő felé indázik.
Ez a kicsiny tér azonban olyan, mint egy jelképes sötétkamra, amelyben sajátos elforgatással, fénytöréssel nagy világ- és történelemdarabok vetítődnek, ahogyan a Batyó, a Karesz, a Kiskaresz, a Mester és még többen mások megérték őket: a második világháborút, az író erősen kommunizmusba, szocializmusba ágyazott gyerekkorát, az államosításokat, szövetkezetbe kényszerítéseket, a titói korszakot, és annak örökérvényű szertefoszlását, hogy aztán átadja helyét a még rosszabbaknak, egyre reménytelenebb időknek, az 1990-es évek délszláv háborúinak, a délvidéki magyarság nyugatra "tántorgásának", végül a minden bűnökért való bűnhődésként elszenvedett NATO-bombázásnak, a kényszerkatonáskodások elől való menekülésnek, a németországi "muszájból" való megkapaszkodásnak.
Ezek a nehéz évek, évtizedek az írót és hőseit is formálják, legalábbis sorsukat mélyen befolyásolják, maradásukat, menekülésüket, születésüket és halálukat, tehát az élményeket szülő, keverő "sötétkamrába" bevetülnek egyéni sorsok, bizodalmak és tragédiák, amelyek ebben a szivárványos fénytörésben forrnak össze a nagyobb vonulatú kor-, kór- és körképpel.
A változó idők forgatagában van egy állandóság, az ősök tapasztalatain átszűrt világszemlélet, a se ide, se oda, vagy ide is oda is tartozó Bácska világképe. Bácskáé és embereié, főleg a sokáig a nemzeti táji identitást egyedül hordozó, a parasztságból kiszakadt középosztályé iparosságé, amely jól megtanulta, hogy neki csak ritka pillanatban adatott meg, ami másnak természetes adomány: Hogy otthona és hazája ugyanott és egyszerre legyen. Ehelyett elveszti a biztonságot adó otthonát, de a hazának, akármelyik honnak is mostohagyermeke marad. Osztályrésze tehát az ott/hontalanság miközben mentalitásában, lelkében őriz egy elvehetetlen hazát: önazonosságát. Ennek a rétegnek a sorsa Bácskában néma volt, de most lett egy krónikása. Vissza