Hontalan

Fülszöveg

Hontalan emberek tétova, esendő élete borong Barát Endre új könyvének sorai között. A földgömb számkivetettjei s a lélek hazátlanjai ők; lemondó kezükkel, alázatosra görbült hátukkal, fájdalmas szemükkel a vád, a szégyen és a tehetetlenség döbbenetét keltik fel a lelkekben. A magányosság roggyant-léptű vándorai végtelen sorban menetelnek bizonytalan sorsuk felé. Látjuk őket a szerző művészi tollának varázslatában, látjuk kesernyés mosolyukat, halljuk hangjukat, mely vigaszos feleletet várva töri meg a reménytelen csendet. Tragikus egység köti össze e novellákat; a hontalanság anathemája, mely egyformán sujtja a nagyvárosba-szakadt parasztot, a gettóba-zárt zsidót s a kocsmában zongorázó orosz herceget. Köznapi s mégis oly különös figurák a hősök, borús ködlovagok, a tűzhely esengői, a szépség szomjazói, a szabadság s a nyugodalmas élet örök nosztalgiájával szívükben: az elcsapott, vén címíró, a bűntudattal viaskodó díjnok, a hazájából kiüldözött miniszter, a megcsalt patikus-segéd, a multba felejtkező nénike, a vak zongorahangoló..... Mennyi könny... Szinte eláradnak a fájdalom könnycseppjei a lapokon. Ám a gyötrelem és a bánat mélyén ott él egy tiszta lélek derűs szemlélete s megölhetetlen optimizmusa. Mint a legfeketébb éjszakán, úgy világít a sötét embersorsok mögött a költő szilárd hite és bizakodása egy felsőbb Igazság ítéletében. A "Hontalan" elolvasása igazi élmény s meglepetés azok számára is, akik Barát Endre eddigi írásait is jól ismerik és szeretik. Vissza