Goriot apó

Előszó

Részlet a könyvből:

"Madame Vauquer - született de Conflans - az a koros asszony, kinek már negyven esztendő óta polgári penziója van a Neuve-Sainte-Geneviéve-utcában, a diák-negyed és a Saint-Marceau kerület között. E penzióba, mely Vauquer-ház néven ismeretes, fölvesznek férfit épugy mint asszonyt, ifjat és öreget egyaránt, mégis soha eszébe nem jutott a rágalomnak, hogy e tiszteletreméltó intézet erkölcsein kivetni valót találjon. Harminc esztendő óta ugyan nem lehetett benne fiatal teremtést látni s ha már egy-egy ifju ember ott lakott, az bizonyára nagyon vékony hópénzeket kapott hazulról. Azonban 1819-ben, abban az időszakban, mikor ez a mi drámánk kezdődik, lakott benne egy szegény fiatal leány.
Bármennyire hitelevesztett szó lett a »dráma« a sok helytelen használat s a vele való visszaélés folytán, melyet elszenvedt a ríkató irodalom mai korában: alkalmaznunk kell itt, nem mintha ez a történet drámai lett volna a szó valóságos értelmében, hanem mivel az egész mű elolvasása értelmében, hanem mivel az egész mű elolvasása után talán egynéhány könnyet fognak hullatni intra et extra muros. Meg fogják-e érteni Párizson kivül? Ebben szabad kételkednünk. A sok megfigyeléssel előadott jelenetek sajátosságai és helyi szinezete másutt nem is értékelhetők, csupán a Montmartre-i dombok és a Montrouge-i magaslatok között, a szüntelen beomlani kész gipsztömegek és sártól fekete csatornák hires völgyében; abban a völgyben, mely telve igazi szenvedésekkel és gyakorta hamis örömökkel s mely oly rettenetesen izgatott életet él, hogy valami, magam sem tudom miféle rendkivülire van szükség, ha benne csak kis időre is érdeklődést akarunk kelteni." Vissza