Grandet kisasszony

Előszó

Vannak a világ regényirodalmának alakjai, amelyek olyan megejtő plaszticitással lépnek az olvasó elé, hogy szinte látni, hallani véljük őket - valójában is. Önkénytelenül felmerül az emberben a vágy: bárcsak megjelennének, megszólalnának - igazolnák, vagy teljesebbé tennék azt a képet, amelyet képzeletünk alkotott róluk a regény szuggesztiója nyomán.
Ez a gyakori óhaj adta az ösztönzést nem egy nagyszerű regény dramatizálásához. F. Rácz Kálmán is ilyen meggondolással írta meg „Grandét kisasszony" című színművét, amelyben Honoré de Balzac egyik legnépszerűbb, legnagyobbszabású regényének, az ,,Eugénie Grandét"-nak alakjai elevenednek meg.
A remekmű: a regény - természetesen csak saját műfajában lehet teljes igazán. A színmű - belőle született és érte készült -, őszinte alázattal az eredeti iránt - éppen azért, hogy a színész alkata és alakítása életre keltse érzékszerveink számára is az , utolérhetetlenül megrajzolt balzaci alakokat. De - ha így fogalmazott is - világos, hogy mégsem adhatja hiánytalanul ugyanazt, ami a regényben van. Éppen úgy, ahogy a „Karenina Anna", „A Pickwick Club" vagy „A kőszívű ember fiai" színdarabváltozata is csak az eredeti mű leginkább színpadra kívánkozó elemeinek lehet drámai formája.
De jelentősége így is igen nagy.
A „Grandét kisasszony"-ban F. Rácz Kálmánnak nemcsak az Eugénie Grandét cselekményének legjelentősebb motívumait sikerült kitűnő szerkezetben színpadra vinnie, hanem egyúttal meggyőző hitelességgel tudta megszólaltatni a mese szereplőit is; élő, életrekelthető, alakítható szerepeket teremtett. Elsősorban Grandet, a gazdag szőlőbirtokos alakjára vonatkozik ez, de mellette többé-kevésbé Eugénie, De Bonfons, Des Griassins, a nagy Nanon és Grandet-né figurájára is. Vissza