César Birotteau nagysága és bukása

Előszó

Részlet a könyvből:
"Téli éjszakákon csak pillanatokra szűnik meg a lárma a Saint-Honoré utcán ; alighogy elhangzik a színházból vagy bálból hazatérő hintók robogása, mindjárt zörögni kezdenek a vásárcsarnokba igyekvő zöldséges szekerek. Éjfél után egy óra tájt — ilyenkor áll be a rövid nyugvópont Párizs utcai zsivajának nagy szimfóniájában — rémes álomból riadt fel César Birotteau, Vendőme téri illatszerkereskedő felesége. Két alakban látta önmagát : rongyokba öltözötten, szikkadt, ráncos kézzel nyomta le saját boltajtajának kilincsét, ott állt a küszöbön és ugyanakkor bent ült irodai karosszékében, alamizsnát kért önmagától és tulajdon hangját hallotta az ajtóban is, az irodában is. Férje felé nyúlt, hogy fölébressze, de hűlt helyét találta. Annyira megijedt, hogy dermedt nyakát nem tudta félrefordítani: torka elszorult, megszólalni nem bírt; úgy ült az ágyán, mintha odaszögezték volna, szeme tágra nyílt és kimeredt, haja iszonyúan fölborzolódott, fülében különös zúgás támadt, szíve görcsbe rándulva vert, végül jéghideg verejték öntötte el az alkóvban, amelynek kétszárnyú ajtaja sarkig tárva volt.
A félelem félig-meddig kóros érzés, erőszakosan támadja meg a szervezetet, úgyhogy annak minden képessége vagy a legmagasabbra fokozódik, vagy végsőkig lecsökken. A fiziológia tudósait sokáig elképesztette ez a tünemény, mely fölforgatja tudományuk rendszerét és megzavarja feltevéseit, holott a félelem nem egyéb belső villámcsapásnál, de mint minden elektromos jelenség, furcsa és szeszélyes a megnyilvánulásaiban. Ez a magyarázat közkeletűvé fog válni, mihelyt a tudósok fölismerik, mily fontos szerepet játszik az elektromosság az emberi gondolkodásban." Vissza