Homokmégy

Előszó

1997-ben jelent meg a Magyarország Megyei Kézikönyvei sorozat 2. köteteként Bács-Kiskun megye kézikönyve. A homokmégyi tanulmánygyűjtemény előszavaként álljon itt az említett kézikönyvben szereplő Homokmégy címszó. A több szállásból álló Homokmégy a Kalocsai Sárköz keleti részére, az Őrjeg mocsarai mellé, vízerekkel szabdalt árvízmentes kiemelkedésekre települt. Határában van a Kalocsai Sárköz legmagasabb pontja a Halomi högy (106 m). A főutaktól távol, közlekedési szempontból rossz helyen fekszik. Kalocsától 9,5, Drágszéltől 5, Szakmáitól 7 kilométernyire van. A mindössze 8 kilométernyire lévő Hajóssal és Császártöltéssel nincs szilárd burkolatú összeköttetése. Naponta 12 pár buszjárat köti össze Kalocsával. Legközelebbi vasútállomása Kalocsa és Öregcsertő. Az ármentesítések előtt határának jelentős részét gyakran öntötte el a Duna vize. Területének legnagyobb része jó minőségű, humuszban gazdag fekete agyag. Határa 7034 ha, ebből 3780 ha szántó, 8 ha kert, 42 ha szőlő, 2445 ha gyep, 111 ha erdő, 22 ha nádas, 3 ha halastó. Az Őrjegben jelentős mennyiségű - részben kitermelt - tőzegteleppel rendelkezik. 1938-ban László Gyula avar kori temetőt tárt föl Halomban, ásatásának anyaga a Nemzeti Múzeumban van. Az avar temető közelében 1952-ben gazdag honfoglalás-kori sírok kerültek elő, anyagukat a kalocsai múzeum őrzi. 1996-ban az alsómégyhomokmégyi földút mellett X-XI. századi sírokat ástak ki a régészek. 1996-ban kezdődött el a község régészeti topográfiájának összeállítása. Kiterjedt közigazgatási területén belül az Árpád-korban két ma is meglévő falu volt, Halom és Sármégy. A 106 méter tengerszint feletti magasságú halom oldalában királyi udvarház (curtis) létesült, melyet 1. Béla 1061-ben a szekszárdi apátságnak adományozott. Uradalmához számos falu tartozott. Sármégy nevét 1198-ban említik először, amikor báránytizedét a kalocsai érsek átengedte a káptalannak. Valószínűleg Homokmégy területén volt még Ihászi is. Az Árpád-kori Mégy határában ma három hasonló nevű település található, ezek közül csak Alsómégy fekszik a valamikori Sár, az Őrjeg mocsara mellett. Kecskemégy nevét 1426-ban, Homokmégy nevét 1444-ben említik először oklevelekben. Nevének mégy utótagja száraz meder, időnként kiszáradó ér jelentésű, homok előtagja pedig a talaj fajtájára utal. A XV. században mind a négy falu a fejérvári keresztesek konviktusában szerepelt. Az előzőek mellett mai határában két új falu alakult még, Köröm (Körme) és Máriaháza. Vissza