Homokláp és csengőfrász

Előszó

Ezt a könyvet először 1999-ben jelentettem meg, angolul. Az késztetett a megírására, hogy 35 éves észak-amerikai tartózkodásom alatt számtalanszor szögezték nekem a kérdést: miért hagytad el Magyarországot? Erre a kérdésre természetesen nem lehet kielégítő választ adni, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezek az emberek néha még azt sem tudták, hogy mi a különbség Budapest és Bukarest között, vagy legfeljebb a puszta és a paprika ismeretéig terjedt a velünk kapcsolatos műveltségük. Mikor New Yorkban először mondtam valakinek, hogy magyar vagyok, felcsillant a szeme és cinkosan mosolyogva mondta: Ááá, persze, Zsázsá Gábór! (így ejtették.) Értetlenül néztem rá, mert sejtelmem sem volt róla, hogy kiről beszél. Akkor még nem ismertem a hollywoodi hírességeket.
Fontosnak tartottam, hogy az emigrációban született második magyar nemzedéknek is információval szolgáljak, mivel ők már sok esetben nem olvasnak magyarul, de mégis csak érdeklődnek a gyökereik iránt.
A könyvet némi nehézségek árán sikerült megírni és kiadni, (az utóbbi nehezebb volt), hogy ne is beszéljek a terjesztéssel járó komplikációkról, de ez más lapra tartozik. A lényeg az, hogy sokan biztattak, hogy adjam ki magyarul is, hiszen itthon is szívesen olvasnák, de nem sokan tudnak angolul. "Miért nem fordítod le," kérdezték. Először el sem tudtam képzelni, hogy másként kell beszélni a saját életünkről, abban a sajátos helyzetben, amelyben csak mi magyarok találtuk magunkat, úgy ahogy mi átéltük azokat az éveket. Vissza

Fülszöveg

A huszadik század egyik ismert történésze az 1990-es évek végén azt írta: A kommunizmus szörnyű őrültsége végetért. Az őrültség sajnos még él. A milliókat megsemmisítő kommunizmus dokumentálása és felszámolása csak részben történt meg, a zöme tisztázatlan maradt. Reméljük, hogy lassan erre is sor kerül.
Ennek a könyvnek a szerzője, Nikolits Nádasdy Andrea a saját, átélt tapasztalatain keresztül mutatja be a magyar társadalom egy nagy részének, a kommunista rendszer általi megsemmisítését, a második világháború utáni, ma már jól ismert „osztályharc" örve alatt. Ez a maga nemében minden tekintetben ugyanolyan kegyetlen, mint akármelyik faji megkülönböztetés alapján történt diszkrimináció. Lassú pusztulásra ítélve, olyan, mint mikor homokba temetnek valakit. Még a pórusain keresztül sem lélegezhet. Sok millió történet látott napvilágot a szovjet kommunista rendszer és annak kiszolgálói cselekedetei nyomán, milliók szenvedéséről, de úgyszintén a találékonysággal segített túlélésről is. Ez a könyv egyike ezeknek a történeteknek.
Ezen életrajz hihetetlen kurázsit és rátermettséget tükröz. Az írás stílusa nagyszerű, tele ironikus részletekkel, anekdotákkal és „akasztófa" humorral. Mint ő maga mondotta, ez elengedhetetlenül szükséges volt a túléléshez. A huszadik század közepétől számítva élénken adja vissza a magyarországi körülményeket, ezáltal bemutatja az elmúlt száz év egyik fontos fejezetét. Ugyanakkor a könyv általános emberi problémákkal foglalkozik: Otthon, összetartozás, család, barátság, számkivetés és a reménység a hazatelepülésre. Elkötelezettség, kitartás, humor egy ellenséges környezet dacára építi, vagy megtöri az emberi szellemet. Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik érteni szeretnék és tanulságot akarnak levonni múltunkból, hogy ezeknek az örökérvényű, emberi problémákat kezelni tudják a huszonegyedik században. Vissza