Homokdombok napszámosai (dedikált példány)

Előszó

A Nyírség a mai Magyarország legkeletibb nagy tájegysége. Jellemzően változatos, homokdombos, homokbuckás, akácfákkal benőtt terület. Ezen a homokon megterem a gabona, dohány, kukorica, krumpli, alma és a homokdombokon a szőlő. Igaz ez a homok igen gyéren hálálja meg az izzadságos, kemény munkát. Amennyire változatos a táj, ugyanúgy sokszínűek a Nyírségben élő emberek. Magyarok, rácok, ruszinok, tótok, svábok, cigányok telepedtek be és telepítették őket a Nyírségbe. Ez tükröződik a felekezeti hovatartozásban, hiszen egy-egy városban, de a falvakban is megtalálhatóak a katolikusok, görög katolikusok, reformátusok, evangélikusok, akik megtanultak békésen egymás mellett élni. Ebben a könyvben megpróbálom Borbányát - mint jellegzetes nyírségi települést - és környékét szubjektíven bemutatni. Szubjektíven, hiszen egyes emberek életén, sorsán keresztül láthatjuk a tájat, a települést, az embereket, a történéseket. Bepillantást nyerhetünk hétköznapjaikba, ugyanúgy, mint az ünnepeikbe. Vissza

Fülszöveg

"...Amikor 1945-ben szerzőnk született, valószín, hogy első mozdulata, mellyel a tárgyi világ felé fordult, és megélhetésének eszközét kereste, nem a szőlőmetsző kacor, hanem egy tintaceruza csonkja lehetett. Igaz, hogy volt egy intermezzo, amikor a bányászcsákányt kellett megmarkolnia, de a hajlamot nem lehet erőszakkal elfojtani. Az írás lett önkifejezésének eszköze, amellyel máig mély tisztelettel emlegetett őseit, Ady Endre vagy József Attila által megénekelt nép és nemzetfenntartó erőt mutatta be. Közismert Veres Péter intelme: "Nem azt kérdem honnan jöttél, hanem hová mész!". A homokdombok napszámosainak emléket állító borbányai ifjú esetében is elhangzott a kérdés 1960-ban bekövetkezett pályaválasztása idején, amikor a megizmosodott nehézipar, a bányászat szólította el a mezőgazdaság által meghatározott környezetből. A kiszakadás nem lehetett könnyű, hátrahagyni a Negyedik kaput, Nagyszállást, Nyírjes tanyát, Százkutat, és merőben új környezetben, a tatabányai aknák mélyén formálni jövőjét, távol a bölcső helyétől.
Veres Péter intelmének eleget tett; megállta helyét az új környezetben, és ami elérhető volt a homogén bányász közegben, azt tehetségével, töretlen akaratával, szüleitől, fajtájától örökölt konok következetességgel el is érte. Midőn 1948 tavaszán Veres Pétert Sárospatakon köszönthettem versével: "Ha nem lehettél szálfa, / legyél hát cserje, / vagy legyél csak gyom!" - magam sem gondoltam, hogy félévszázad múltával a nyírségi homokdombok vidékéről származó szálfa magasra nőtt Ladányi András-nak írhatok. Utószót munkájához.
A bölcsőhelye körül, hazajáró lélekként riportokat készítő krónikás arra is választ akar adni, hgoy honnan jött. Úgy kerek a világ, ha minden van benn! -, úgy válik teljesebbé életútja, ha közreműködik a borbányai emberi sorsok megörökítésében..." Vissza