Hommage á Martyn

Előszó

Martyn Ferenc tiszteletére, emlékére készült ez a kiállítás és katalógus, születésének 100. évfordulójára.
A 20. század magyar művészettörténetében kevés olyan, a művészet folyamatosságát, az egyetemes és magyar művészet összefonódását biztosító mester-tanítványi láncolat írható le, mint amilyennek ő egyik alkotó szeme volt. Rippl-Rónai mellett, egy „magyar-francia otthonban" nevelkedve (ahol „Párizsról, Franciaországról, a Pireneusoktól éppúgy esett szó, mint Somogyról"), majd az ott megismert művészeti gyakorlatot a maga párizsi tanulmányaival megújítva és továbbvive, pécsi otthona hasonló „paradicsomi világot" jelentett azoknak, akik az I940-es évek eleje óta őt felkeresték, vagy tanítványai lehettek, noha hivatalos mester-státusza neki sem volt: csak rövid ideig, 1948-tól kezdve vezette a pécsi Képzőművészeti Szabadiskolát. Tanítványai közül többen ugyancsak mesterek lettek: a maguk még újabb művészeti tapasztalataival gazdagítva az örökséget, tevékenyen járultak hozzá - elsősorban Pécs művészeti életének felvirágoztatásához, folyamatosságának biztosításához, a 20. század második felének könnyűnek nem mondható történelmi körülményei között.
A Mester Malevicsével összevethető túlélési technikája, lelki tartása, amivel a környezet nyomását semlegesíteni tudta - ahogy Gellér B. István egy beszélgetésünkben felhívta rá a figyelmet - különféleképpen, de beleivódott növendékeibe is. "Attól van itt modern művészet, hogy ő itt élt" - mondja ma egykori tanítványa. Vissza