Holyvák VII.

Előszó

Részlet a könyvből:
17. alcsalád: Staphylininae
A család legnagyobb termetű fajai tartoznak elsősorban ide, de közepes, sőt apró testű fajok ugyancsak megtalálhatók. Testük megnyúlt, erősebben vagy gyengébben domborodó, de sohasem hengeres vagy feltűnően lapos. Fejük hátul jól láthatóan befűződött. Csápjuk 11 ízű, fonálszerű, kivételesen fűrészes (Velleius Leach). A csápgödrök közelebb állnak az összetett szemekhez, mint egymáshoz, a homlok elülső szegélyén erednek. Rágóik előreállók, erősek és hajlottak, közvetlenül az összetett szemek közelében erednek. Az állkapcsi tapogató 4 ízű, ritkán erősen megnyúlt (Hesperus Fauvel) vagy utolsó íze jellegzetes alakú (Heterothops Stephens). Az ajaktapogató rövid, 3 ízű. Az ajakvég (ligula) nagyon rövid, csúcsának kialakulása azonban jellegzetes. Az előtör alakja változó, a fejnél rendszerint hosszabb, a melltő oldallemezei változóan fejlettek, toroklemeze azonban nincsen. A pajzsocska háromszög alakú, szabadon álló. A szárnyfedők hossza változó, a mellvéget nem vagy csak kissé haladják túl, elkülönült mellfedőjük nincsen. A potroh erősen megnyúlt, oldalai felhajlók, 2 elülső szelvényének a haslemeze hiányzik. Az elülső csípők előreállók, kúpszerűek, csaknem olyan hosszúak, mint az elülső combok. A hátulsó csípők közel állók, csaknem érintkeznek. A lábak általában megnyúltak, a lábszárak rendszerint tövisesek. A lábfejek 5 ízűek, kivéve a nálunk is előforduló Atanygnathus Jakobson nemet, ahol a középső és hátulsó lábfej 4-4 ízű, valamint a trópusi Holisomimus Cameron nemet, amelynek fajain az elülső és középső lábfej 4-4 ízű, míg a hátulsó 5 ízű. A hímek elülső lábfejízei rendszerint - de nem minden esetben - kiszélesedettek, potrohuk 6. haslemezének csúcsa különböző alakban és mértékben, de mindig kikanyarított. A hím ivarszerven 1 parameron van, kivéve az Erichsonius Fauvel és Palaeophilonthus Coiffait nemet, melyek fajain a 2 paramera elkülönült, míg az Atanygnathus Jakobson és Heterothops Stephens fajok esetében hiányoznak. Vissza