Fülszöveg
"A csend megszüli emberét/egy feltétellel/hogy az majd egyszer/elkiáltja magát"
"Azon a nyári délutánon vakító napfény öntötte el az örömapa arcát, ezért nem szembetűnő, hogy arcbőrének színe olyan, akár a napon érlelt dohánylevélé. Bizonyos vagyok abban, hogy a mögötte álló, megfüstölődött hangászokkal egy időben kapta el a közeledő menyasszonynépe énekét. Az egymásba karoló, komótosan lépkedő ünnepi sereg még nem volt látható, csak hírvivő nótájuk dallamhangja kapaszkodott fel a dombon, hogy mielőbb a repedezett hangszerek simogató szólásába szövődjön."
Széki Soós János kétműfajú (vers és próza) kötete a Holttenger, vagyis a Mezőség huszadik századi mementója egy családtörténet megrázó-tanulságos történetein keresztül.
E földi békesség nagy medrében, a mozdulatlan mezőségi tóvidéken túl a legősibb erdélyi kisvilág metszetei bontakoznak ki. A felszín alatt azonban az egymásba barázdált nemzedékek vívják évszázadok óta szívós, engesztelhetetlen közelharcukat.
"Ma humorosnak...
Tovább
Fülszöveg
"A csend megszüli emberét/egy feltétellel/hogy az majd egyszer/elkiáltja magát"
"Azon a nyári délutánon vakító napfény öntötte el az örömapa arcát, ezért nem szembetűnő, hogy arcbőrének színe olyan, akár a napon érlelt dohánylevélé. Bizonyos vagyok abban, hogy a mögötte álló, megfüstölődött hangászokkal egy időben kapta el a közeledő menyasszonynépe énekét. Az egymásba karoló, komótosan lépkedő ünnepi sereg még nem volt látható, csak hírvivő nótájuk dallamhangja kapaszkodott fel a dombon, hogy mielőbb a repedezett hangszerek simogató szólásába szövődjön."
Széki Soós János kétműfajú (vers és próza) kötete a Holttenger, vagyis a Mezőség huszadik századi mementója egy családtörténet megrázó-tanulságos történetein keresztül.
E földi békesség nagy medrében, a mozdulatlan mezőségi tóvidéken túl a legősibb erdélyi kisvilág metszetei bontakoznak ki. A felszín alatt azonban az egymásba barázdált nemzedékek vívják évszázadok óta szívós, engesztelhetetlen közelharcukat.
"Ma humorosnak tűnik, de akkori janicsárvégrehajtóink a házak előtti virágágyásokból kikapáltatták a piros és fehér muskátlikat, a piros tarajú, fehér tollazatú csirkéket pedig letiltatták a zöldfüves udvarokról. Csípte szemüket a színösszetétel!
(...) 1985 kemény telén a széki tantestület férfi tagjaival, néhány szülővel és markosabb diáklegénnyel elviselhetővé akartuk tenni az elviselhetetlent. Az üres fatároló, a szűnni nem akaró hideg arra kényszerített bennünket, hogy fejszét ragadjunk és egy-két fuvarra való fát vágjunk az iskola részére. Mondanom sem kell, ebbéli kívánságunkat a második kocsmában megtalált erdész jóvá is hagyta. Másnap korán reggel már a kondormároki szálfaerdőben döntöttük a tűzrevalót 'hűvös halomba'."
"Vegyük el a rossztól a jót! Ez nem csak a Mezőség mindennapi hullámverésében szerzett veszteségeinkre lehet gyógyír..." (Széki Soós János)
"Képeim a látvány vagy emlékezet alapján készülnek. Fontos elem a szín, de a fényárnyék az örök témám." (Juhos-Kiss Sándor)
Vissza