Holter Kürthy Éva fotóművész kiállítása

Előszó

A fotó ma milliók számára napi fogyasztási cikk. A kamera magától értetődő használati eszköz, akár a golyóstoll. A gombnyomásra redukált tevékenység a fotózást is egyszerűvé tette s egyben gépiessé. Így exponálni ma nem okoz különösebb nehézséget. A tömegtermelést, a fogyasztást az üzlet diktálja. S egyben a kész gondolatokat is. Minden manipulált és manipulálható: az élmények, a látvány, az emberi test, a vizuális csodák. A készen talált élmények, látványosságok, cégérek között bolyongó emberiség keresi a helyét és a stimuláló, kívülről várt csodát. Autópályákon tölti szabadidejét, rohan valahová, és amikor megérkezik, máris vágtat tovább. Kielégületlen és csalódott. Hol a kiút? Az új generáció valamit már érez és tapogat maga körül. Sok jele már annak, hogy tudatosodik valami, kezd felszínre törni egy nagyon is differenciált felismerés: kis téglákból épül a katedrális, és a sok kis, de szilárd alkotóelem egyesülve hatalmas boltívet, óriási tereket képes lebegtetni. Leküzdve a nehézkedés törvényeit, hatalmas épületeket, szerkezeteket alkotnak, melyek befogják a teret. Pontosabban behatárolnak egy teret, azaz egy részét a lehetőségeknek. Azon belül megteremtik az arányok harmóniáját, a rendet, egyben keretet szabnak és rendszerbe fogják a szétszóródó gondolatokat és vágyakat. Az alapok a filozófiára épülnek rá, és az adótorony az oszlopok tökéletes rendjére támaszkodva sugározza szét a négy égtáj felé híradását. Vissza