Holt lelkek

Előszó

Ha a modern irodalom ott kezdődik, ahol az érdeklődés középpontjába a lélek belső világa, a társadalmi viszonylatoknak a minden szempontból megvilágított egyéniségben való belső tükröződése kerül, úgy Gogoly az első teljesen modern orosz prózaíró. Jelentősége az orosz irodalom történetében egyszerre az, úttörőé és a klasszikusé. Az a hang, amely a 19. század orosz irodalmát jellemzi, a korától messze elmaradt feudális társadalommal szemben támasztott teljesen korszerű és éppen a valóság és az igény távolságánál fogva oly rendkívül intenzív kritika hangja, Gogolyban szólal meg először. Ennek a kritikának, ennek a szembenállásnak műfajaira is Gogoly adja az első klasszikus példákat. A Holt lelkek és A revizor című drámája szatírájának dühödt mosolyú humorával először ad példát arra a hangra, amely Dosztojevszkij : Sztyepancsikov és lakosai című regényén és Sztyepán Trofimovics Verhovenszkij-jén keresztül egészen Ilja Erenburg, vagy llf és Petrov szatirikus műveiig visszhangzik. Szerb Antal hívja fel a figyelmet arra a hangulati és magatartásbeli hasonlóságra, amely Gogoly Bulyba Tárászának forradalmi romantikája és a szovjet irodalom reprezentáns művei, elsősorban - már csak környezeténél fogva is - Solochov,: Csendes Don című regénye közt megállapítható. Finom délvidéki táj festései, gyengéd és bensőséges ukrán patriotizmus Korolenkon keresztül élnek tovább mind a szovjet irodalomig. Vissza

Fülszöveg

"Holt lelkek", - ez a kifejezés halott jobbágyokat jelent, akik két összeírás elég tágas időközében még mint elevenek szerepelnek. Ezeket a holt lelkeket földesuraiktól olcsó áron összevásárolja s aztán mint eleven jobbágyokat elzálogosítja Csicsikov, a H olt lelkek főhőse, ez a kisstílű csaló, aki csinovnyikból, a cári bürokrácia kishivatalnokából válik gavallér - külsejű és modorú szélhámossá. De persze a Holt lelkek címe túlmutat ezen a jelentésen és jelképe egy társadalmi rend, a cári orosz feudalizmus szétesésének, idejétmúltságának, reménytelenségének, élőhalott mivoltának. Gogoly úttörője és egyben klasszikusa az orosz irodalomnak. Az orosz realizmus nagy mestere, a züllött feudalizmus kérlelhetetlen leleplezője, a haladásnak és a nép érdekeinek szószólója, s egyben Oroszország jövendő nagyságának és csodálatos fejlődésének hirdetője. „Nem úgy rohansz-e te is, óh Oroszország", kiált fel Gogoly a menekülő Csicsikov száguldó trojka-útjának leírása közben - „mint a sebes, utolérhetetlen trojka? - Oh, Oroszország, hát te mikor repülsz már úgy? Felelj! - De Oroszország nem felei. Gyönyörűen szól a csengő; reszket és széllé változik a darabokra szaggatott lég; oldalt marad minden, ami csak van a világon s az előrerohanó Oroszországnak útjából félve térnek ki a többi népek és országok ..." Vissza