Holocaust Romániában

Előszó

A szabad világ hitetlenkedve szemléli Ceausescu védtelen falvak és lakói ellen indított háborúját, erőtlenül tiltakozik az ördögi terv ellen, de nem érti az okokat, nem tudja felfogni, hogyan juthatott el a bukaresti rezsim ehhez az embertelen, ésszerűtlen döntéshez. Elfelejti, hogy annak idején Hitler ördögi tervét is hitetlenkedve fogadta! A román diktátorról pedig sokáig úgy vélte, hogy Moszkva csatlósának szerepét megelégelve, rést, sőt kaput nyit a szovjet tömb vasfüggönyén. Közben nem vette vagy nem akarta észrevenni, hogy a függetlenebbnek látszó külpolitika "trójai falovába" bújva a Ceausescu-dinasztia "hitványabb Néróként" uralkodik közeli-távoli elődeinél, kortársainál, semmibe veszi az alapvető emberi, nemzetiségi jogokat. A budapesti kormány hosszú évtizedek bűnös hallgatása után végre-valahára megszólalt a Romániában élő magyarság érdekében, de a varsói paktum kényszerzubbonyát csak lazítani merve, hangfogóval. Bukarestnek még ez is túl sok volt, és azonnal támadásba ment át: irredentának, sovinisztának, az egykori "náci csatlós" nyomdokain haladónak bélyegezve a magyarországi vádakat. A Nyugat még mindig értetlenül áll a két ország vitája előtt, amolyan "balkáni perpatvarnak" minősítve az ügyet, nem ismerve fel az egyenlőtlen feltételekkel vívott élethalálharcot. Ceausescu birtokon belül azt csinál, amit akar, és még kegyetlenebbé, elvakultabbá vált a kívülről vaktöltényekkel leadott lövésektől; viszont a diktátor kezében működik az élesre töltött géppisztoly.
Mindezen borzalmakról mi - nyugati', hazai - magyarok nem tudunk, nem írhatunk, beszélhetünk indulatok nélkül, elfogulatlanul. Ez csak annak privilégiuma, aki több mint hat évtizede éli át a kisebbségi sors határtalan szenvedéseit, sérelmeit, megpróbáltatásait. Erre vállalkozott a szerző, a híres erdélyi iskola egyik kiváló képviselője. A mű legnagyobb erénye, hogy indulatoktól mentesen, tárgyilagos elfogultsággal, bizonyítóerővel elemzi a történelmi folyamatot, lerántva a leplet a nemzetiszocialista Vasgárda és a Ceausescu-rezsim kontinuitásáról. Higgadtan, a tények erejével, a szemtanú hitelességével számol be a romániai hétköznapok-vörös drapériába bújtatott - fasizmusáról.
Az Erdélyből kimenekített kéziratot a szerző üzenete, útmutatása alapján egészítettem ki nyugati és magyarországi dokumentumokkal. Így született meg a "vádirat" a bukaresti rezsimnek, a Ceausescu-diktatúra magyar, német, zsidó és egyéb kisebbségeket beolvasztó, megsemmisítő, elüldöző nemzet szocialista politikájáról. A könyv remélhetőleg felnyitja a szabad világ szemét, ezért fontos, hogy rövid időn belül angolul, németül is megjelenjen. Vissza

Fülszöveg

...Erdélyi belső száműzetésem magányában, megtudva, hogy a gyilkos kór gyógyíthatatlanul elhatalmasodott rajtam és már nincs sok időm - azon töprengtem, miként kapcsolhatnám ki több mint hat évtized határtalan személyes szenvedéseit, sérelmeit, megpróbáltatásait? Miként tudnám indulatoktól mentes elfogultsággal, tárgyilagossággal elmondani mindazt, ami velem -velünk- történt, úgy, hogy megértessem a külvilággal a romániai holocaustot, az exodust a Vaskapun át. Hiszen miközben a vasfüggöny lassanként spiritualizálódik, áttetszővé lesz (glasznoszty!) - az az ország, amely valamikor el akarta hitetni, hogy rés, sőt: kapu lesz a vasfüggönyön, ma mind kegyetlenebbül elzárkózik a világtól, s a világ is kénytelen elzárkózni tőle. A vaskapu nagyokat dördül, aki csak teheti, menekül.
Néhány esztendeje egy nyugati ismerősöm, kollégám többnapos kolozsvári tartózkodás után négyszemközt így fakadt ki: "Torkig vagyok a romániai kisebbség és többségi indulatokkal, a többségiek forró és sértett méltatlankodásaival, meg a kisebbségiek ugyanolyan forró és méltatlankodó sértettségeivel. Tudom, hogy az efféle feszültségek hiába hivatkoznak szakadatlanul a rációra és az igazságokra - főleg érzelmiek." Arra kért, hogy magyarázzam el neki az erdélyi kérdést, úgy, hogy még a tényeket is kopasszam meg: vagyis ne fessem le az izgalmakat, nem akarja hallani a félelem zihálásait, ezt a spontán, szakadatlan égő kommentárt - a pőre igazság érdekli. "Tudom -mondta mentegetőzve, - ez majdnem olyan, mintha egy szerelemnek csak a tényei érdekelnének, az érzelmek nélkül. De hát nekem mégis pontos történet kell: a bűnjelek kellenek, meg az összes kellékek. Én azt akarom tudni, hogy ki kit gyilkolt meg, s hogy kéjgyilkosság volt-e vagy sem. S hogy az a gyermek, akit a felek elvitatnak, végül is önként született-e, azaz szerelemből, avagy megerőszakolás gyümölcse?"
A nagy beszélgetésből akkor semmi sem lett, még mielőtt elkezdődhetett volna, végét vetette a Securitate.
Én csak most kerültem olyan lelkiállapotba, merítettem sorsomból annyi bátorságot, hogy önmagammal folytassam az évekkel ezelőtt látogatómmal megszakított beszélgetést.
Vissza