Holocaust füzetek 2002. április

Előszó

Az észak-erdélyi és a budapesti cionisták összefogásából alakult Budapesti Mentőbizottság (Vaadat Ezra Vö - Hazalah Bö - Budapest), valamint az Eichmann-törzs - háttérben a magyar gazdaság kirablásán dolgozó Kurt Becher SSObersturmbannführer - közel két hónapi titkos tárgyalásaiból következett, hogy 1944 nyarán kiválasztott magyar zsidók ezrei az auschwitzi halálgyár elől megmenekültek. Az alku Heinrich Himmlernek, az SS birodalmi vezérének tudomásával és akaratából jött létre. A korábbi szándékokhoz, az eltökélt és folyamatban volt „végső megoldáshoz" képest változást mutatott. Hogy történhetett? Alapvetőnek tartjuk, hogy a vesztes háború árnyékában Himmler szűk köre, több magas rangú SS-vezető mentőövet keresett, a „jövőjére" gondolt. A mit sem érő zsidó életek egy csereterv keretében ezúttal „árualapként" jöttek számításba, az emberkereskedelem - kigondolói szerint - jelentős bevételt hozhatott. (1944 elején kétezer, a csere esélye okán „kivételezett" zsidó várt a Bergen-Belsen „tartózkodási táborban" valamilyen ellenérték fejében szabadulását. Júliusra számuk elérte a 7300-at.) Az Európa-tervnek is nevezett manőver arra szolgált, hogy megmutassa az SS hatalmát, vezetőinek „rugalmasságát". A nyugati hatalmak felé esetleg tárgyalási kiindulást, a „világ befolyásos zsidósága" számára pedig gesztust jelentsen. A cionisták energikus, elkötelezett vezetői Komoly Ottó mérnök, a Magyar Cionista Szövetség elnöke és dr. Kasztner Rezső (korábban kolozsvári) újságíró voltak. A Mentőbizottságban velük dolgozott Szilágyi Ernő, a Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetségének elnöke, Joel Brand és felesége Hansi, Springmann Sámuel. Ismerték az SS-ek céljait, korábbi és budapesti taktikáját, magyarországi mozgását. Tudtak egyes SS-tisztek korruptságáról, erre alapozták terveik, a minél több zsidónak a halálos gyűrűből mentésének kivitelezését. Vissza