Holnapok és tegnapok

Előszó

"Mint csodabogárra, úgy tekintett rám" - írja nagyapjáról Csizmadia Imre, s ha végigolvassa valaki a készülés időrendjében sorjázó, kiválogatott verseket, valószínűleg hasonló gondolat ötlik föl benn is, kivált ha tudja - a szerző egész életében paraszti munkát végzett, kényszerű örökségeként származásnak, parasztcsaládi, szigorú rendnek, tragikus véletlennek. Aki ismeri a Pirkadattól delelőig címmel megjelent, s a közelesen várható Delelőtől alkonyatig című önéletrajzi munkáját, tudhatja: Csizmadia Imre hadiárvaként, suhancként bilincselődött a tanyasi földhöz, élete javát tanyán élte le, s ez a kettő: a tanyasi gazdálkodás és a tanyán élők életformája - mégha hetente néha többször is begyalogolt a városba, Orosházára, haza - meghatározta és könyörtelen keretek közé szorította vágyait, ábrándjait. Ő mégis, törékeny alkata ellenére, dacosan szembeszegült a robotos munkába és az elzárkózásba kényszerítő körülményekkel: a rajongó mohóságával olvasott mindig, gyűjtögetve apránként filléres-pengős könyveket, újságokat, telhetetlen vággyal loholt a városi moziba - esőben, sárban, kemény télben -, hogy láthassa a filmeket. S mindeközben szorgosan jegyezte a szürkén is eseménydús, a monotóniájával is emlékezésre és emlékeztetésre méltó élet történéseit. Az életéét, amely a családjáé is, az ismerősöké, rokonoké - egy letűnt világé. A gazdálkodás hasznosságát érzéketlennek tűnő szigorral legfontosabbnak tartó nagyapa megjegyzése a mindig olvasó és olvasni akaró parasztivadékra innen megérthető: "csodabogár". Hiszen a tősgyökeres, számolhatatlan nemzedék életformáját és munkáját folytató parasztember szemében az olvasás és a "muzizás" (moziba-járás) úri huncutság volt, időfecsérlés, értelmetlen "cselekvés". A paraszti értékrendben a könyves műveltség alig számított - hacsak nem fogjuk föl könyves műveltségnek a kálvinisták Biblia-forgatását vagy a katolikusok imádságoskönyvlapozgatását. Ezért és emiatt is zsémbeltek a még gyerekkamasz Imrével - édesanyja és nagyapja: semmi hasznosságot nem láttak a könyvmolyságban, sőt - csak kárt gyanítottak benne, gondolván, nyilván megrontják a könyvben, sőt - csak kárt gyanítottak benne, gondolván, nyilván megrontják a könyvek, elvonva az ösztönnel is leső figyelmet jószágról, gabonáról, takarmánynak valóról. Csizmadia Imre azonban, mint aki titkon egy életre magában esküt fogadott, szembeszállt ezzel a megrögzült hiedelemmel, s kivívta, kikövetelte, kispórolta, kiböjtölte-virrasztotta magának a jogot: hogy könyvet vásárolhasson és könyvek közt lelhesse örömét. ... Vissza