Holnap reggel/Esik a hó

Előszó

Részlet az első műből:
Amikor elhatároztam, hogy mégis közreadom az alább következő szindarabot, melyet, bár kifejezetten szinpadra szántam, eddig még nem adtak elő s ezekután, hogy nyomtatásban megjelenik, aligha is adnak már - azzal nyugtattam meg magam, hogy majd irok elébe egy terjedelmes dramaturgiai tanulmányt: egy uj és lehetséges dramaturgia összefüggő körvonalait rajzolva meg, amihez maga a dráma csak aféle illusztráció lesz, kisérleti anyag, melyen ujfajta tételeket positiv és negativ jelekből bizonyithatok. Valahogy ugy képzeltem, hogy a huszadik század irodalmának egyre növekvő kereslete s még inkább növekvő kinálata egyre fokozottabban teszi lehetetlenné, hogy egy müvel annyit foglalkozhasson az értékelő kritika, amennyi szükséges lenne ahoz, hogy kiderüljön róla, van-e joga az élethez és mennyire és mennyiben. A huszadik század irója magára marad s edzenie kell magát, hogy a maga kritikusává legyen e pontban, hacsak nem akar megelégedni azzal a szépen hangzó és kényelmes, de végignemgondolt frázissal, hogy az élethez való jogot maga az élet adja meg s hogy tehát egy dráma érétkének egyetlen természetes ismérve a siker és a tetszés. E tévedésekről is akartam irni és sok másról, amiről gondolkodtam drámám irása közben - felfedezésekről, melyekre irás közben, meglepetve bukkantam rá s melyekből, mondom érdekes elméletek rendszere következett volna. De mindez hiu és naiv képzelődése csak a müvésznek, aki a világot minden pillanatban megállitaná, mint Jozsué a hegyen, mondván a világnak: "az isten szerelmére, maradjon már veszteg egy kicsit, hogy végre-valahára egyszer már alaposan lerajzolhassam - ne mindig azok a megbizhatatlan pillanatfelvételek!" A világ azonban nem áll meg, szalad tovább s felkavart folyama magával ragadja a százszor elkezdett és százszor abbahagyott vázlatok papirszeletkéit, amik képet akarnak adni róla. Boldog, divatos irók, kik bele tudtak törődni ebbe, kiket kielégit, kiknek örömet okoz, hogy néhány jól megfigyelt vonással ábrázolni tudják a világból, ami ábrázolható: a mozdulatot... Vissza