Holnap kezdődik az élet!

Előszó

Részlet a könyvből:

Maria Dora belépett a virágoskertre nyíló nagy üvegverandára, üdébb volt és sugárzóbb, mint a tavasz. Ezüsttálcát tartott a kezében, kávéscsészék voltak rajta - karjáról redőkben lógott le a hosszú színes abrosz, egy rózsa szárát harapdálta, amely húsos volt és vörös, mint az ajka.
Tavaszi reggel volt, ragyogó vidám tavaszi reggel, a levegőben virágzó leánderfák illata áradt, az ég kékjét fecskerajok hasították, amelyek oly villámgyorsan rohanták meg a fészkekkel terhes ereszt, olyan gyorsan repültek ott körbe, hogy a levegő mintha felhőszínűvé fakult volna a ház körül, pedig túlnan, lángban ragyogott a reggel.
Maria Dora egy fűzfaasztalkát húzott elő az ámbitusról, szépen megterítette és dúdolva rendezgette rajta a csészéket. Az apja, Stefano, zubbonyába préselve az egyik virágágy szélén lármás hangon veszekedett Mattiával, a béressel.
A verandáról kétoldalt öt-öt lépcső vezetett le a kertbe; az oszlopokra geránium kúszott fel, az üvegfalat is szinte ellepték a buja ágak, - a fal tövéből magasra vetette furcsa virágait, majd meghajolva, pompás brokátköntöst borított a földre, dús sziromszőnyeget; voltak ott kecses, halovány virágok, amelyek megremegtek a szellőben, ezek voltak az arabeszkek, mások lágyan hulltak alá, megroppantak dús kelyhük alatt s olyanok voltak, mint kárpitba szőtt nagy selyemvirágok, vagy mint azok, amelyeket puha bársonyból vágnak ki dísznek. Vissza