Előszó
Részlet:
Sietett. Mielőbb kint akart lenni a friss levegőn. Előbb
csak az orrában meg a szájában érezte az orvosságszagot,
most már a gyomrában is. Az is bosszantotta, hogy majd
egy fél napi...
Tovább
Előszó
Részlet:
Sietett. Mielőbb kint akart lenni a friss levegőn. Előbb
csak az orrában meg a szájában érezte az orvosságszagot,
most már a gyomrában is. Az is bosszantotta, hogy majd
egy fél napi ácsorgásába került az a kis vacak papiros.
Amikor a lépcsőről leért, egy pillanatra megállt, hogy
kifújja magát, aztán gondolkodás nélkül elindult az Ung-part felé.
Sokáig üldögélt az újrafestett lócán és nézte a vizet.
Ilyenkor tavasszal mindig sárga, magába öleli a hegyekről lezúduló agyagos kis patakokat, és piszkos-szürke tajtékot verve siet tovább.
Valahányszor itt ül az Ung-parton, mindig eszébe jut,
hogy negyvenötben Pesten majdnem belefulladt a Dunába.
Marika csalta el fürödni. Nem szívesen állt kötélnek, mert
a szíve már akkor is vacakolt. Azért csak elment. Tizennyolc éves volt, és ilyen korban nem szokás azt mondani
egy lánynak, hogy nem. Akkor veszítette el életében először
az eszméletét. Arra ocsúdott fel, hogy valaki azt mondta:
Na, ez is megtanulja, hogy mi az a félsz. Az illetőnek
igaza lett, megtanult félni. Csakhogy nem a víztől és
nem is akkor, hanem jóval később ...
Vissza