Holnap

Előszó

Nagyrészt Debrecen talaján termettek e kis munkaközösség írásai, mind a bennszülötteké, mind a bevetődötteké. Lüktető talajon, melynek hullámvetései mintha valami földalatti erő közeli robbanásának lennének előjelei. A Mából Holnapot formáló erőé.
A Mában élünk - nem fellegkakukvárban, elefántcsonttoronyban, énfelség bástyán - de fiatalságunk hivatását érezve és tudva: a Ma ellenére. Talán forradalmi gondolat, de azoknak, kik a maguk forradalmával vásárolták meg a jelent, csak természetes, hogy a világ nem állt meg, s pillanatnyi nyugalmában már benne feszeng az új mozdulat.
A Mában, de a Ma ellenére élni: ez a mindenkori fiatalság egyetlen járható útja. A valóság és a látomás egysége a fiatalok joga. A Ma a valóság, a Holnap a látomás. Akár a valóságot kárhoztatni, akár a látomást becsmérelni - ez a gyermekek, vagy aggastyánok kiváltsága. Azoké, kik még nem indultak el, vagy azoké, kik már megálltak. A fiatalság ellenében halad.
Lábunkat a valóság talaján vetjük meg, de homlokunk a látomás egét verdesi. Ki gyáván megfutamodik a valóság kínjai elől, az sohasem épülhet a látomásban; ki retteg a látomás gyönyörétől, az sohasem építheti a valóságot. Gyakorlat és szemlélet - az élet e kettő együttesen. Önmagában, akár az egyik, akár a másik csak fajulva tengés. Harcunkat hát két felé kell vívnunk. Leküzdeni a rögimádatot és diadalmaskodni az álmodozáson. Vissza