Hollók gyomra (dedikált példány)

Fülszöveg

„Bene Zoltán a Hollók gyomra című regényében a mindennapok bemutatása és a remek jellemrajzok révén nyújt irodalmi élményt."
(Eszes Máté)
„ egy történetet kívánok összegereblyézni. Egy részekre szakadt egészet helyreállítani. Végső soron memoárt írok majd, helyesebben: memoárokat. Három ember párhuzamos emlékiratait. Valóságosan csak egyikük írt effélét, a másik pusztán ilyen-olyan leveleket hagyott hátra, a harmadik pedig, a saját keze által - semmit. Ez ugyan megnehezíti a feladatom, de nem lehetetlenít el, azt hiszem
Lapozgatom ezeket a sárgult, töredezett szélű, itt-ott maszatos papírokat. A rekonstruálandó szövegekbe bele-beleolvasva be kell látnom, hogy nem lesz könnyű dolgom, ha végig akarom csinálni, amit eltökéltem. Az a feltett szándékom, hogy összeállítok egy XVI. századi történetet kétdoboznyi, illetőleg (számítógépbe gépelve) mintegy háromszázezer karakternyi irományból. Nem tudom, érdekes történet lesz-e, nem tudom, érdemes-e vele kínlódnom
Ki kell majd itt-ott... Tovább

Fülszöveg

„Bene Zoltán a Hollók gyomra című regényében a mindennapok bemutatása és a remek jellemrajzok révén nyújt irodalmi élményt."
(Eszes Máté)
„ egy történetet kívánok összegereblyézni. Egy részekre szakadt egészet helyreállítani. Végső soron memoárt írok majd, helyesebben: memoárokat. Három ember párhuzamos emlékiratait. Valóságosan csak egyikük írt effélét, a másik pusztán ilyen-olyan leveleket hagyott hátra, a harmadik pedig, a saját keze által - semmit. Ez ugyan megnehezíti a feladatom, de nem lehetetlenít el, azt hiszem
Lapozgatom ezeket a sárgult, töredezett szélű, itt-ott maszatos papírokat. A rekonstruálandó szövegekbe bele-beleolvasva be kell látnom, hogy nem lesz könnyű dolgom, ha végig akarom csinálni, amit eltökéltem. Az a feltett szándékom, hogy összeállítok egy XVI. századi történetet kétdoboznyi, illetőleg (számítógépbe gépelve) mintegy háromszázezer karakternyi irományból. Nem tudom, érdekes történet lesz-e, nem tudom, érdemes-e vele kínlódnom
Ki kell majd itt-ott pótolnom a történetemet (bocsássa meg az olvasó ezt a birtokosi szemléletet, de valahogy nagyon is magaménak érzem mindazt, amibe mindjárt belefogok), ez máris látható, de nem szabad kommentálnom, mert képtelenség. Esztelenség volna magyarázni, magyarázkodni. Már csak azért is, mert nem vagyok történész. Másfelől viszont, ha az lennék, még kevésbé lenne jogom értelmezgetni az eseményeket. Szándékom szerint nem történelmet írok, hanem egy történetet próbálok összekaparni, rekonstruálni, kompilálni. Mert módszírem'ít restaurátoré és módszerem a kompilátoré. I Iá jól ?PgtóíiXy dolgom, az eredmény a legtöbb helyen híftleslm, és csak kevéá'olyaíi részlete akad majd, amely ál fen frlyan, minth#hítéles lénner-Mert nem hamisítani akarok, IhkiieMipeTdhJfniálni - ez n;%yon fontos! Nem xeprtrduIOTÓOiÉrSWl?JétféhífÉt^JtKnem egy széttört rpgészll[>pdM8i5bkáit újra ö&killes'ztgHhi. Akár egy rno-JPlaikot. Efffiízj i| íegkifinofilAltabb -jnizflé-technikát kell jodk9lnKfáf<B#,!nra$lásul a iMyzet pikantériájánál fogva, a J^lztfvegek AJHyjlrtSagára és hiányosságára való tekintettel, híátiidWM"kitöltendő, lopnom kell és csalni és hazudni. I láilfitos, hogy sikerül a finomság és nem biztos, hogy Jjlöltöyrő! lopok, ügyesen csalok és hihetően füllentek. Villont lesz egy történetem. És ez már valami!"
Bene Zoltán 1973. április 8-án született, Szegeden él. Legutóbbi kötete kiadónknál: Üledék (NEMzedékregény, 2008.) Vissza