Előszó
Holló László a magyar művészet stílusteremtő egyénisége. Nagyságát már felismerték, három monográfia, számos kiadvány, debreceni házából lett múzeuma, kiskunfélegyházi állandó tárlata, az egymást...
Tovább
Előszó
Holló László a magyar művészet stílusteremtő egyénisége. Nagyságát már felismerték, három monográfia, számos kiadvány, debreceni házából lett múzeuma, kiskunfélegyházi állandó tárlata, az egymást váltó kiállítások, a Kossuth-díj, az érdemes és kiváló művészi elismerés, a Munka Érdemrend arany fokozata, két televíziós film, kiskunfélegyházi és debreceni díszpolgárság, aranydiploma, emléktábla szülőházán jelzik, hogy nem csupán indulását, korai éveit kísérte elismerés, de, bár késve, az életmű sem maradt hivatalos és kivételes megbecsülés nélkül. Kevés művésznek jutott idős éveire ilyen tisztelet. Igen szép és elmélyült tanulmányokban foglalkozott vele Lázár Béla, Lyka Károly, Rabinovszky Máriusz, Bíró Lajos, Bőgel József, D. Fehér Zsuzsa, Julow Viktor, Kádár Zoltán, Kiss Zoltán, Sz. Kürti Katalin, Módy György, Pogány Ö. Gábor, Tóth Ervin, Újváry Zoltán, Juhász Béla, ha csak a jelentékenyebbeket említem. Ilyen, minden lényeges kérdést egyértelműen és művészi, lélektani mélységében elemző figyelemmel is ritkán találkozunk. Nehéz feladat jutott tehát számomra, amikor felesége, Olga asszony, Benkő István nyomdaigazgató és Újváry Zoltán egyetemi tanár kérésére ennek az újabb kiadványnak a bevezetését gondozom, hogy megemlékezzünk vele Holló László születésének századik évfordulójáról.
Vissza