Holló a hollónak.../Itél a nép/Szent Péter a tanyán/Nehéz esztendő

Előszó

Részletek a könyvekből:

Holló a hollónak...
"Gerő állatorvos sorsának fordulása akkor következett be, mikor egyszer elromlott a motorbiciklije valahol a Geréb dülő közepetáján s egy parasztszekér felvette biciklistől. A szekérnek éppen útbaesett, hát hazavitte az állatorvost. Talán két nappal később ismét arra járt, akkor a szekér gazdája kérte meg, ismét találkozva vele a márciusi sárban, hogy nézné meg a tehenét, három napja nem eszik rendesen. Most meg Gerőnek esett útba, hát megnézte a tehenet, nem kért érte semmit, viszonzásul az ingyen hazafuvarozásért."

Itél a nép
"Nincs két napja, hogy Csépke Péterék káromkodva és sajnálkozva beszélték - ki tudja már hányadszor? - azt a rémséget, amikor Tóth István nagyságos úr, a Ficfás, elmenekülése előtt nyolcvan disznaját a faluvégi tóba fullasztotta.
Pedig, hogy kérték rá: ne tegye! Hogy rimánkodott értük a szegénység!...
- Nem lesz a tiétek, éhes kutyák, sem a vörösöké! - üvöltözött Ficfás Tóth. - Meg ne próbáljatok egyet is kihalászni közülük, mert úgyis visszajövünk jövő héten és akkor jaj nektek! Ugy lesz, mint húszban volt..."

Szent Péter a tanyán
"A lőcshöz csomózta a gyeplőszárat, lelépett az ülésből. Visszapillantott keresztvetésnyi ideig, mint a kutya, ha elvégezte a dolgát. Sóhajtott, aztán szegett fejjel bandukolt az úton. Június vége volt. Az ákácok tikkadt levelét úgy ülte a por, mint permet a szőlőlevelet. A nap sütött, tüzelt, mintha a pokol minden forróságát ezen a délutánon akarta volna a földre ömleszteni. Három órára járhatott az idő.
A fejebúbjára tolta a kalapját, megvakarta az üstökét, igazított egyet a vállán, olyanformán, mint mikor búzaszálak alá görbíti a hátát. De most nem könnyebbedett a teher. Ugy nyomta, lapította, hogy már-már azt hitte összeroppan a súlya alatt. Nehezebb volt a gond minden búzászsáknál. Nézte a fáradtan poroszkáló lovat, nem is hallotta a keréknyikorgást, csak mezítlábolta a homokot. Néptelen volt a zöldhalmi út, mint urasági kastély ámbitusa ebédidőben."

Néhéz esztendő
"Vigh Sándor kilenc holdat kapott az osztáskor. Nem a legjava volt a földnek - az egyik fele kicsit szikes, a másik fele jobb. A nagyobb baj az volt, hogy igen messze esett a falutól. Mikor először elindult megtekinteni a földet, benézett a boltba, megnézni az időt. Jól kilépett, körüljárta a földet, aztán fordult is vissza. Kerek másfél órába került az út. Oda-vissza. Ennyit kell naponta gyalogolnia, ha majd kijár dolgozni - gondolta."
Vissza