Holland költők Gortertől napjainkig I-II.

Előszó

Milyen emberfajta a fordító, a műfordító, aki hisz a szavak közvetítő erejében emberek és kultúrák között, és ennek a hitnek áldozza hosszú éveken át minden erejét és szorgalmát? Nem tudom, külön emberfajta-e, de az tény, hogy Dékány Károly élete nem úgy kezdődött, mint akire ez a közvetítő, tolmácsoló szerep vár. Népi költőnek indult, de a sors különös viszontagságai nem engedték, hogy népközelben éljen, hogy egynyelvű maradjon. Sokáig bizonyára nem hitte, amit most, visszatekintve pályájára és munkájára, alighanem maga is elismer: hogy az elkötelezett népi író feladata és küldetése ez esetben nagy részt másutt volt, mint eredetileg gondolta, mint általában lenni szokott. Dékány Károly itt találta meg hivatását a kultúrák közötti kapcsolatok teremtésében.
Régóta kialakult már az a néhány gondolat, amelynek segítségével össze szoktuk hasonlítani Hollandiát és Magyarországot. Bizonyára több a különbség mint a hasonlóság a két nép között, mégis érdemes ügyelni arra a pár vonásra, ami összeköt. A reformáció óta kikristályosodott szellemi kapcsolatokra, arra, hogy két igen különböző, de egyaránt nagy multú kis népről van szó, melynek irodalmában az első hely a kezdettől fogva a költészetet illeti meg.
Ezeken a gondolatokon alapul Dékány Károly vállalkozása; a teológia századai után ma talán éppen a költészet hoz össze bennünket. Holland költőket már örvendetesen többen fordítottak magyarra, és megjelent már három antológia is. De míg Szalay Károly 1925-ös gyűjteménye csak 72, Bernáth István negyven évvel később publikált kötete 97 költőt mutat be, az 1969-ben megjelent flamand lírai antológia pedig csak 60 délholland költő verseit közli, addig Dékány Károly válogatása jóval szélesebb és gazdagabb: a modern korra szorítkozik és mégis 106 költőt ölel fel. Változatos képet szerezhet ilymódon a magyar olvasó a holland költészetről és ezen keresztül a holland életről, e tengerparti nép életmódjáról, tájairól és lelkivilágáról is. Vissza