Ki volt Ikvay László?

Előszó

Költői a címadó kérdés, vajon ki volt Ikvay László? Akik őt ismerték, azoknak nincsen szükségük magyarázatra. Akik nem ismerték, megismerhetik e rövid életrajzból, amely halálának 30. évfordulója alkalmából került megírásra.
Emléke megörökítését és közreadását mindenekelőtt az a néhány, még életben levő tanítvány tartja fontosnak, akik életük, sorsuk alakulását, gazdagodását neki köszönhetik. Példája útmutató kell legyen, elsősorban a holnap papságának, de mindenki másnak is, akik számára nem közömbös a magyar munkásifjúság sorsa, jövője. Ikvay László a két háború között a munkásifjú mozgalom vezetője, a KIOE (Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesülete) főtitkára volt. Fiatal papként kapta ezt a feladatot; és hű maradt hozzá egészen a sírig. A század derekának legnehezebb, embert próbálóbb éveiben szilárdan állt a kihívások elé, és nem habozott, bármilyen feladatot is várt tőle a Gondviselő. Ikvay László élete előttünk zajlott. Önmagáról nem sokat beszélt, Az életrajz megírásához azonban szükséges volt visszatekinteni, hogy honnan is érkezett közénk? Milyen társadalmi, családi körülmények alakították hitét, nézeteit, hogyan válhatott azzá, ami lett.
Amikor Ikvay László életrajzát közreadjuk, hálánkat, tiszteletünket és szeretetünket akarjuk leróni emléke előtt, mert nem szabad, hogy feledésbe merüljön egy ilyen példamutatóan megélt papi élet. Vissza

Fülszöveg

A ma 87 esztendős HOLLAI FERENC az utolsó élő tagja a KIOE titkárainak. Rögös életút áll mögötte. Az eredetileg műszerésznek indult fiatalember korán bekapcsolódott a KIOE mozgalomba. Vezetői hamar felfigyeltek tehetségére. Elküldték a kétéves Munkás Akadémiára. Az ottani jó szereplése alkalmassá tette a továbbtanulásra és elvégezhette a Titkárképzőt. így lett a KIOE titkára. Sokat járta az országot szervezve, támogatva a vidéki csoportokat. A háború szele azonban őt is elsodorta. Csak 1946-ban került haza a francia fogságból.
Itthon ismét belevetette magát a munkába. Az újraéledő KIOE-nak szüksége is volt ilyen tapasztalt vezetőre. A politika azonban közbeszólt. 1948 júniusában egy feljelentés alapján az ÁVH letartóztatta. Előbb a hírhedt Andrássy útra vitték, majd a Buda-déli internáló táborba. Nyolc hónapig raboskodott. A szabadulása után hosszú ideig volt rendőri felügyelet alatt. A közben feloszlatott KIOE már nem tudta alkalmazni, ezért visszament műszerésznek. A cégnél nem jó szemmel nézték a büntetett előéletét. Kénytelen volt minden munkát elvállalni. Rengeteget túlórázott. Kellett is a pénz, ugyanis a szabadulása után megnősült fiatalembert hét gyermekkel ajándékozta meg felesége. Természetes, hogy ebben az életszakaszban nem foglalkozhatott mozgalmi munkával. Az állandó megfigyelés ezt lehetetlenné tette. Azon felül a gyermeknevelés is sok terhet rakott a vállára. Egy kicsit akkor lett könnyebb sorsa, amikor 1976-ban munkahelyet váltott. Elvállalta a Városmajori templom sekrestyés állását. A régi KIOE-életben már nem vehetett részt.
A változást számára a rendszerváltás hozta meg. Megkereste a régi KIOE-tagokat, és megbeszélte velük a újraindulást. Első szervezése a II. Vatikáni Zsinat „Cristifidelis laici" konstitúciójának lefordítása és feldolgozása. Bevezette Ikvay László halála évfordulójának évenkénti megünneplését. Kezdeményezésére került emléktábla a Gát utcai templom falára. Szorgalmasan gyűjti a megemlékezéseket a régi vezetőktől, és maga is írja az emlékeit a KIOE történetéről. Ennek kiadása még várat magára. Isten áldása kísérje kutató munkáját a Történeti Hivatalban, a levéltárakban. A legfontosabb azonban a saját emlékei megörökítése, hiszen már csak ő van a régi vezetőgárdából. Vissza