Hölgyek öröme I-III.

Előszó

A párizsi nagy áruházak, amelyek forgalma az Au Bonheur des Dames megírása óta megtízszereződött, annak erejénél fogva, hogy gyorsan újíthatják meg forgótőkéjüket, hogy az olcsósággal demokratizálhatják a fényűzési, hogy sokat adhatnak ki reklámra, hogy érzéstelenül használhatják fel és ki alkalmazottjaikat, hogy temérdek árut halmozhatnak fel és ezek kiállításával vásárlásra csábithatják azt is, aki nem kereste az árut, valósággal lehengereltek sok kiskereskedőt. Zola a Hölgyek Örömé-ben azt akarta megírni, hogy ennek a kereskedelmi átalakulásnak, amelynek áldozatait okulni nem akarásuk ellenére, makacskodásaikban is csak sajnálni lehet, miért és hogyan kellett megtörténnie.
Egyik főalakja a szoknyavadász, de éppen nem érzelgős Octave Mouret, aki jól ismeri a nők gyöngéit és tudja, hogy a selyem, a szép ruha meg a piperecikk csábításának még azok közül a nők közül is csak kevesen tudnak ellenállani, akik ellenállnak minden férfinak. Mouret ezt ügyesen tudja felhasználni. Amint szép szavakkal és epedő tekintetekkel hódította meg szeretőit, áruházában is kedveskedésekkel és apró csalafintaságokkal bírja vásárlásra hölgy közönségét. Hízelgéssel, virágoszogatással, apró ajándékokkal a gyermekeknek, fényűző berendezkedéssel, amelyben a lifttől kezdve az étteremig meg a légyottra alkalmas olvasószobáig mindent meg lehet találni és főképpen annak elhitetésével, hogy időnként veszteséggel adja el az árut. Amint fel tudta használni kedveseit arra, hogy gyarapithassa a forgótőkéjét és amint kiaknázza alkalmazottjait, ugy, mintha nem is tudna erről, kiaknázza azt a nőt, aki tékozlásával férjét az őrültek házába juttatja, meg azt az előkelő hölgyet, aki végül selymet lop a boltban, a nők százezreit. Vissza