Holdraforgó

Fülszöveg

A József Attila-díjas Marsall Lászlónak ez idáig öt verseskötete jelent meg: Vízjelek (1970), Szerelem alfapont (1977), Portáncfigurák (1980), Egy világ mintája (1987) és Negyvenegy öregek (1988). Mostani új könyve ezek válogatott anyagát, a három évtizedes költői pálya java termését mutatja be.
Marsall László már első kötetében kiforrott, érett és izgalmas költő volt, azóta pedig jelentős alkotóvá, nemzedéke egyik legkiválóbbjává fejlődött. Remek adottságai, könnyed verselési készsége, nyelv-, ritmus- és stílusérzéke, azonosulási képessége, nyelvi fantáziája és démonikus játékossága, gyilkos humora és öniróniája, szárnyaló képzelete és ösztönös impulzusokkal párosuló, tudatos versépítkezése, gondolati következetessége és igényessége, elfogulatlan kíváncsisága és nyitottsága mindig elbűvölik, magukkal ragadják az olvasót, és hitelesítik legvakmerőbb kísérleteit is. Marsall László fő érdeme továbbá, s ennek köszönheti elsősorban sikereit, költészete kibontakozását, hogy indulása óta eredeti módon, másként viszonyul a modernséghez, és a hagyományhoz, mint a kortársai. Öntörvényűen és magabiztosan mindkettőhöz kapcsolódott és kapcsolódik, következetesen a maga útját járva, meggyőzően ötvözve és egyesítve a két irányzat, a két szemléletmód és eszköztár lehetőségeit. S mint minden igazi költő, az emberi létezés teljességének megragadására törekszik. Művei közül különösen a természethez fűződő viszonyunkat, a szerelem páratlan mámorát, csapdáit és esélyeit, a nemzeti múlt művészi átértelmezését, az elesettség, az elmúlás szörnyű és tragikus távlatait megvilágító versei érdemelnek megkülönböztetett elismerést és figyelmet.
Válogatott verseit olvasva végigkísérhetjük költői világának alakulását, fejlődését és elmélyülését az ötvenes évek végétől napjainkig. Vissza