Fülszöveg
A kötet írásai érdekfeszítő elevenséggel idézik elénk az ötvenes évek világát, amelyről sokféle kép rajzolódik ki a történészek munkáiban. Jóllehet hivatalosan még az 1970-es években is az volt, a felfogás, hogy „akkor is a szocializmus épült". A diktatúra azonban, amely 1948, majd 1956 után valósággal lebéklyózta a mindennapokat, megbocsáthatatlanul és így elfeledhetetlenül nyomott hagyott a történelemben. A szerző hozzáértéssel és átéléssel jeleníti meg, miként voltak képesek a nagy írók még ebben az elkeserítő helyzetben Is kimondani az igazat: szimbolikusan, történeti témákba vagy mitikus lepelbe rejtve, vagy maradtak műveik íróasztalfiókban, mint Illyés Gyula verse, az 1956 jelképévé vált Egy mondat a zsarnokságról. E kötet tanulmányai Illyés Gyula mellett Déry Tibor, Németh László, Lengyel József, Vas István, Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Utassy József, Balázs József és Nagy Gáspár munkásságával példázzák, hogy a magyar irodalom a Rákosi-, majd a...
Tovább
Fülszöveg
A kötet írásai érdekfeszítő elevenséggel idézik elénk az ötvenes évek világát, amelyről sokféle kép rajzolódik ki a történészek munkáiban. Jóllehet hivatalosan még az 1970-es években is az volt, a felfogás, hogy „akkor is a szocializmus épült". A diktatúra azonban, amely 1948, majd 1956 után valósággal lebéklyózta a mindennapokat, megbocsáthatatlanul és így elfeledhetetlenül nyomott hagyott a történelemben. A szerző hozzáértéssel és átéléssel jeleníti meg, miként voltak képesek a nagy írók még ebben az elkeserítő helyzetben Is kimondani az igazat: szimbolikusan, történeti témákba vagy mitikus lepelbe rejtve, vagy maradtak műveik íróasztalfiókban, mint Illyés Gyula verse, az 1956 jelképévé vált Egy mondat a zsarnokságról. E kötet tanulmányai Illyés Gyula mellett Déry Tibor, Németh László, Lengyel József, Vas István, Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Utassy József, Balázs József és Nagy Gáspár munkásságával példázzák, hogy a magyar irodalom a Rákosi-, majd a Kádár-korszak körülményei között is képes volt maradandót alkotni.
VASY GÉZA (Budapest, 1942) Az ELTE BTK magyar-könyvtár szakán végzett 1969-ben, azóta a Magyar Irodalomtörténeti Intézetben tanít, jelenleg egyetemi docens. Emellett a Magyar Ifjúság irodalmi szerkesztőjeként, az egyetem közművelődési intézményei, majd az Egyetemi Színpad igazgatójaként is működött, 1875 óta 17 önálló könyve jelent meg, s társszerkesztője volt tanulmányköteteknek, kézikönyveknek, szerkesztője emlékkönyveknek, irodalmi antológiáknak. Középiskolai irodalmi tankönyveket is írt. Főbb kitüntetései: József Attila-díj, (1995), Arany János-díj (2002), Magyar felsőoktatásért emlékplakett (2002).
Főbb munkái: monográfiák: Sánta Ferenc (1975), Nagy László (1995), Kormos István (2002); életrajzok: Nagy László (1999), Illyés Gyula (2002); egy szerzővel foglalkozó tanulmányok: Nagy László-tanulmányok (1994), Illyés Gyula évszázada (1998), A nemzet rebellise (Csoóri Sándorról/2000), Szarvas-ének (Juhász Ferencről, 2003); gyűjteményes kötetek: Pályák és művek (1983), Sors és irodalom (1995), Tárgyiasság és látomás (2000), A Kilencek (2002), Költői világok (2003), Századvégtől ezredvégig (2003); felsőoktatási tankönyvek: Korok, stílusok, irányzatok az európai irodalomban (1997), Az 1945 utáni magyar irodalom alkotói, I-Il. köt. (1998-2000)
Vissza