Hol tartunk?

Előszó

Ajánlom e kiállítást mindenekelőtt a nagyközönség szíves figyelmébe.
Az Iparművészeti Múzeum legszebb kiállítótermében, a kupolateremben rendezett kiállítás célja a kortárs belsőépítészet bemutatkozása, eredményeinek felmutatása a közönség felé. Ez a közönség: mindenki, aki érdeklődik a kortárs magyar iparművészet eredményei iránt.
A belsőépítészet az iparművészet egyik, s talán meghatározó ága, hiszen a legtöbbet integrál a műfaj egészéből az által, hogy gondosan fogalmazott, tervezett hátteret és életteret ad mindennapi életünknek, s ebbe a térbe fogadja be az iparművészet többi ágát a legkülönbözőbb módokon a legkülönbözőbb funkcióknak megfelelően. Kijelenthető, hogy felelőssége nagyobb a nálánál olykor jóval gyorsabban változó iparművészeti ágazatokhoz képest.
A szűken vett szakmai közösséget kivéve a belsőépítészetet többnyire a lakások belső terét kialakító tevékenységnek tartják. Nos ez a bemutatkozás jó alkalom arra is, hogy ezt a felszínes ismeretet kibővítsük és mélyebb betekintést nyerjünk e műfaj sokszínűségéről, a tervezői gondolkodás és az úgynevezett ízlés sokféleségéről a bemutatás módja által: A produktumokat és a tervező személyiségeket összekapcsolva - a mű és az alkotó - minden kiállítót külön- külön is megszemlélhetünk, óhatatlanul "kiválogatva" a nekünk nagyon tetszőt, a vitathatót, a nehezen érthetőt és így tovább. A legfontosabb azonban az összbenyomás, az a kép, melyet a kiállítás megtekintése után magunkkal viszünk. Minden összegző kiállítás célja , hogy tanítson, oktasson, hogy emlékeztessen.
Mindnyájan emlékezni szoktunk az összegző kiállításokra akár sikeresek, akár nem, de biztosan állíthatjuk, hogy azokat mint élményeket hosszú ideig megőrizzük, s olykor a legváratlanabb, de éppen szükséges pillanatban elővesszük, s már mint ismeretet és tanulságot ismét felhasználjuk.
A kiállítás alapgondolata egy kérdés: - Hol tartunk? -
Ez a kérdés nagyon sok irányú, s feltételezhető, hogy a néző, a látogató erre választ kap. A kérdésfeltevés célzatos, hisz ebbe belefér a büszkeség, a kritika, az önkritika, a tagadás, a toporgás, a progresszió, az előre- és visszalépések minden formája, de a lényeg: a stáció, mely összegez és kinyit egyszerre.
Örömmel adunk helyt e kiállításnak az Iparművészeti Múzeumban, hisz a múzeum célja és funkciója elveiben azonos mind azzal, melyet a kortárs belsőépítészek maguk elé tűztek. Vissza