Hol a találkozás? (dedikált példány)

Fülszöveg

Szoliva János saját nyelvét autentikusan megszólaltató „töredékei", szinte röggé dermedő, mégis egymással játékba-táncba perdülő versei e legújabb kötetében is a lét általa megélt teljességével veszik fel a küzdelmet. Ezúttal a szerelem rejtett, titkokban, a Másikban gyökerező és felénk nyúló gesztusait tárja elénk a költő Hol a Találkozás? című válogatásában. A kötet szilánkokat, karcolatokat idéző verseiben a határélmény villan fel: a pillanat megragadását ellehetetlenítő idő és tér kegyetlen és mégis a közeledést lehetővé tevő gesztusai, ami a környezet, a táj és a világ őt körülvevő, őt érintő, mindent a nőiség metaforáiba burkoló képeiben tárulkozik fel számunkra. A művek sora egy ciklikus ívet jár be, ahol a tavasz fényei, a fák árnyai és a bokák röppenései mind-mind a megtalált-elvesző nő által megidézett szerelem titkaiba enged bebocsáttatást, nem feledve az ősz, a tél és a sötét állandó gomolygását. Az a mindannyiunk számára átélt viszony bontakozik ki előttünk, ahol az... Tovább

Fülszöveg

Szoliva János saját nyelvét autentikusan megszólaltató „töredékei", szinte röggé dermedő, mégis egymással játékba-táncba perdülő versei e legújabb kötetében is a lét általa megélt teljességével veszik fel a küzdelmet. Ezúttal a szerelem rejtett, titkokban, a Másikban gyökerező és felénk nyúló gesztusait tárja elénk a költő Hol a Találkozás? című válogatásában. A kötet szilánkokat, karcolatokat idéző verseiben a határélmény villan fel: a pillanat megragadását ellehetetlenítő idő és tér kegyetlen és mégis a közeledést lehetővé tevő gesztusai, ami a környezet, a táj és a világ őt körülvevő, őt érintő, mindent a nőiség metaforáiba burkoló képeiben tárulkozik fel számunkra. A művek sora egy ciklikus ívet jár be, ahol a tavasz fényei, a fák árnyai és a bokák röppenései mind-mind a megtalált-elvesző nő által megidézett szerelem titkaiba enged bebocsáttatást, nem feledve az ősz, a tél és a sötét állandó gomolygását. Az a mindannyiunk számára átélt viszony bontakozik ki előttünk, ahol az összefonódás, az odafordulás már eleve önmagában hordozza a búcsúzás, az elfordulás lehetőségét, és viszont, ahol a Másik arcának hiánya emlékezésre, vágyra: „összerakásra" késztet.
A kötet átfogó metaforái a látvány és a filozofikus gondolat cikázásait, benső kétkedéseit és revelációit tartják egyben, amitől látszólagos fragmentáltsága teljessé, újra- és újraértelmezhetően egységessé válik. Ettől lehet e versciklus Szoliva János költészetének egy újabb nagyszerű tablója, az olvasónak pedig egy őt mélyen érintő élmény.
Lehota M.János Vissza