Hőhullám

Előszó

Részlet:

"Valahányszor csak egy holttesthez érkezett, mindig ugyanaz az érzés fogta el. Miután kicsatolta a biztonsági övét, kivett egy golyóstollat a kocsi napellenzőjének gumiszalagja mögül, majd hosszú ujjaival végigsimított a csípőjén, hogy szolgálati fegyverének megnyugtató közelségét érezhesse - ezután pedig várt egy kicsit. Nem túl hosszan... csupán addig, amíg egy mély levegőt vett. Erre szüksége volt ahhoz, hogy eszébe jusson az, amit sosem felejthet el. Újabb emberi hulla vár rá. Mély levegőt vett. Amikor ismét élesen megjelent előtte életének egyik legfájóbban tátongó vesztesége, Nikki Heat nyomozó végre készen állt. Kinyitotta a kocsi ajtaját, hogy munkához lásson.
A harmincnyolc fokos hőség szinte letaglózta. New York ebben az időben olyan volt, akár egy kemence, a Nyugati 77. utca puha burkolata pedig szinte futóhomokként besüppedt a talpa alatt. Heat persze megkönnyíthette volna a saját dolgát azzal, ha közelebb keres parkolóhelyet, de az egyik rituáléja éppen az volt, hogy gyalog érkezik a tetthelyre. Minden egyes helyszín a káosz fellegvára volt, és ezek a százméteres séták lehetőséget adtak számára, hogy saját első benyomásai tisztán leülepedhessenek benne. A perzselő délutáni hőség miatt a járda szinte teljesen üres volt. A környéken már elült a déli nagy rohanás, a turisták pedig vagy az utca túloldalán álló Amerikai Természettudományi Múzeumban hűsöltek, vagy pedig az egyik közeli Starbucks-kávézóban kerestek menedéket, ahol kellemes, jeges italokat szürcsölgettek." Vissza